A karácsonyi kaktuszok az egyik legkedveltebb kaktuszfajták hazánkban is, november végén, december elején már teli vannak az üzletek polcai bimbós példányaikkal. A karácsonyi kaktuszokat beszerzés után sokáig megtarthatjuk, és kis odafigyeléssel évekig gyönyörködhetünk karácsony környéki virágözönükben.
Gondozása
Minden növény gondozásához abból kell kiindulnunk, hogy hol él a növény természetes élőhelyén, milyen körülmények között. A karácsonyi kaktusz Brazília hegyvidéki részeiről származik, ahol trópusi esőerdőkben (sok csapadék, meleg levegő) a fák ágain él. Nem egy tipikus kaktuszról van szó, hiszen tüskéket alig fejleszt, nyúlványai pedig inkább levelekre emlékeztetnek, mintsem kaktuszokra.
Nevét onnan kapta, hogy karácsonyra virágzik (nem tévesztendő össze a húsvéti kaktusszal, mely tavasszal nyitja ki bimbóit), általában bimbós formában kapjuk vagy vesszük télen. Ahhoz, hogy következő télen újra virágzásra tudjuk bírni, szükséges, hogy néhány gondozási tanácsot betartsunk (erről a Virágoztatása című alfejezetben fogunk írni).
A kapott növényt tegyük egy nem túl meleg, de világos helyre, és ne mozgassuk a virágzás ideje alatt. Virágzás alatt a növény igen sok vizet igényel, ezért öntözzük rendszeresen, földjét ne hagyjuk soha kiszáradni. Arra figyeljünk oda, hogy a földje ne tocsogjon a vízben és a tányéralátétben se álljon a víz, hiszen ekkor nagy a veszély, hogy gyökerei rothadásnak indulnak. A rendszeres öntözés ebben az esetben tehát pár csepp vizet vagy rendszeres párásítást jelent.
Elvirágzás után leszedhetjük róla az elnyílt virágokat, és némileg hajtásait vissza is vághatjuk, mivel ekkor erőteljesebb növekedésre és bőségesebb virágzásra számíthatunk majd. Elvirágzás után kezdődik a karácsonyi kaktuszok vegetatív, pihenési időszaka, ekkor csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, és ekkor a meleget sem igényli a növény, nyugodtan állítsuk hűvösebb helyre. Ez körülbelül a február-március környéki időszakra esik.
Ezt követően áprilisban kezdődik meg a karácsonyi kaktusz növekedési periódusa. A hűvös helyiségből vigyük világos és melegebb helyiségbe (ne tegyük tűző napra), az ideális hőmérséklet számára ilyenkor 25-27°C. Újra bőségesebben öntözzük, és időnként trágyázzuk meg.
Nyáron kikerülhet a szabadba, a legmegfelelőbb környezet számára, mely leginkább hasonlít a természetes élőhelyéhez, ha cserepét egy nagyobb, lombos fa ágai közé helyezzük. Ekkor ismét mérsékeltebben öntözzük, és a földje két öntözés között ki is száradhat.
Kétévente elegendő átültetni, de ha nem nőtte ki a cserepét, akkor még ritkábban.
Virágoztatása
A karácsonyi kaktusz a piros minden árnyalatában, (ma már kapható fehérben is) pompázó virágokkal örvendeztet meg minket karácsony táján, ehhez azonban a decemberi virágzásra való felkészítést idejében, már szeptember hónapban el kell kezdenünk. A virágzás előfeltétele a növekedési időszak után következő újabb nyugalmi periódus. Szeptember végén vigyük a növényt egy hűvös helyre, ahol mindössze 14-16°C van, és itt egyáltalán ne mozgassuk a cserepét, és fokozatosan csökkentve a vízadagokat, végül hagyjuk is el az öntözést. Elegendő ilyenkor a kéthetente történő öntözés, de ha úgy ítéljük meg, hogy földje ennyi idő alatt sem szárad ki teljesen (köszönhetően a hűvös hőmérsékletnek), akkor elegendő még ritkábban öntözni.
A bimbók képződéséhez nem elegendő csupán a hűvös és a szárazság, nem mindegy a karácsonyi kaktusz számára a fényviszonyok alakulása sem. A mikulásvirághoz hasonlóan ez is rövidnappalos növény, ezért a karácsonyi kaktusz is csak akkor fog virágozni, ha ebben a nyugalmi periódusban naponta legalább 10 órát sötétben van. Ezt a legegyszerűbben egy kartondoboz segítségével biztosíthatjuk, mivel ezt a növényt nem szabad mozgatni, így a „szekrénybe bújtatós” módszer – mely a mikulásvirágnál alkalmazható – nála nem vezet eredményre.
A legtöbbször ezt a takarásos módszert nem is szükséges alkalmazni, hiszen ahogy rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák, a 10 óra sötétség természetes körülmények között is biztosított számára.
Egy hónap elteltével újra növelhetők a vízadagok, a párásítás, ekkor már hamarosan meg kell jelenni a bimbóknak. Ha ez megtörtént, és a bimbók elég nagyra nőttek (kb. 1-1,5 cm), akkor már nem szabad a növényt mozgatni, mert ez a fényviszonyok megváltozása miatt azok elvesztésével járhat. A földjét ekkortól tartsunk folyamatosan nedvesen, és ekkor már a több fény sem árt neki.
A melegebb szobába költözést csak akkor tehetjük meg, ha a bimbók már majdnem teljesen kinyíltak, ekkor már nem árt neki a mozgatás. Ilyenkor a már korábban leírtak szerint járjunk el (bőséges öntözés, meleg).
Virágzás után újra elindul a karácsonyi kaktusz egy éve, így a leírtak alkalmazását elölről kell kezdenünk, ha a következő évben is pompás virágokban szeretnénk gyönyörködni.
Szaporítása
A karácsonyi kaktuszokat levéldugvánnyal és magról is szaporíthatjuk. A tavasszal lemetszett hajtásokat ültessük tőzeg és homok keverékébe, ahol gyorsan meggyökeresednek.
A magról történő szaporítás kicsit bonyolultabb, ekkor meg kell várnunk, míg a magok megérnek, és ezeket kell hasonló, tőzeg és homok keverékébe ültetni.
Betegségei
Előfordulhat a karácsonyi kaktusznál gyökérrothadás, ami a már korábban említett túlöntözés jele. Ekkor megpróbálhatjuk a szárakat újra gyökereztetve elültetni, hogy még egy esélyt adjunk növényünknek.
Gyakran előfordul kezdő kertészeknél, hogy a bimbók ugyan megjelennek a növényen, de kis idő elteltével lehullanak. Ennek az az oka, hogy elmozdítottuk helyéről a növény cserepét, így másik oldalról esik rá a fény, erre pedig nagyon érzékeny.
Néhány gombafajta is megtámadhatja, ami a növény pusztulásához vezet előbb-utóbb, ezért célszerű időnként gombaölővel megpermetezni a földjét.
