Home Díszkert A sarkantyúfű (Delphinium) jellemzése, ültetése és gondozása

Tetszett a cikk?

Sok helyen nevezik szarkalábnak a virágos kertek egyik kihagyhatatlan darabját, a sarkantyúfüvet. A sarkantyúfű nemzetségét tekintve a boglárkavirágúak rendjébe és a boglárkafélék családjába tartozik. A szarkaláb nemzetséggel áll közeli rokonságban, és talán erre utal a szarkaláb elnevezése is, főleg Közép-Európában ahol a nemzetség több honos faját hívják így. A szárazabb területeken, főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el a magasabb, terebélyesedő fajai.

A sarkantyúfüvet nevezik még, sarkvirágnak, sarkantyúkának, mivel sok másik növénnyel keverik. A legszebb és legmutatósabb virágok közé tartozik. Vágott virágként is alkalmas, vázákba, csokorba kötve. Egy kert annál szebb, minél több növény tarkítja, így a virágoskertekből nem hiányozhat a sarkantyúfű vagy szarkaláb sem.

A sarkantyúfű (Delphinium) jellemzése

A növény szépségét és különlegességét elsősorban a látványos fürtvirágzat adja, melynek színe lehet kék, kékeslila, fehér vagy rózsaszín. A virágzás júniustól egész szeptemberig tart. A növény magassága elérheti akár a másfél méteres magasságot is. Célszerű kikarózni vagy kerítés mellé ültetni, hogy tartani tudja magát. A sarkantyúfű többsége évelő, lágyszárú növény. Felfelé törő évelő, melynek szára felálló vékony, gyakran terebélyesen elágazó. A növény levele tenyeresen osztott. A virágzat fürtvirágzat. Számos fajuk gyógynövény vagy igen kedvelt dísznövény.

A sarkantyúfű (Delphinium) ültetése és gondozása

Ha a sarkantyúfű talajigényét nézzük, a tápanyagban gazdag laza talaj a legmegfelelőbb az ültetéshez, ott érvényesül legjobban és virágzik leghatékonyabban. A hely ahova ültetjük széltől védett, napsütéses legyen, de közvetlenül ne tűzzön rá az erős napfény.  A szélvédettséget a növény magassága indokolja. A növény vízigénye magas, főleg száraz nyári meleg esetén indokolt a naponkénti mérsékelt vízpótlás. Előfordulhat, hogy a lisztharmat ellen védekezni kell, mivel a betegség megkeresheti a növényt.

A sarkantyúfű ültetését, ha magról történik, korábban áprilisban, ha palántáról történik az ültetés május első napjaiban végezzük. Ügyeljünk a növény helyének biztosítására, mivel nagy helyet igényel, a tőtávolság ötven centiméter legyen. A növény tövei hét-nyolc évig is helyben maradhatnak, ahol elbokrosodnak. Az idősebb tövek, akár tíz-tizenöt szárat is nevelnek. A sarkantyúfű kétszer virágzik, először júniusban, majd elvirágzás után és a száraz ágakat tövéig visszavágás után még szeptemberben is gyönyörködhetünk a kinyílt virágokban.

A sarkantyúfű téli takarásáról igyekezzünk gondoskodni, nehogy az erősebb fagyok kárt tegyenek a növényben.

A sarkantyúfű (Delphinium) szaporítása

A sarkantyúfű szaporítható magvetéssel és tőosztással is. Tőosztással az idősebb töveket szoktuk szaporítani, de lehetőleg ne szedjük szét sokfelé. A magvetéssel, ha saját magunk által gyűjtött magról szeretnénk a szaporítást elvégezni, akkor ügyeljünk arra, hogy a magokat tavaszig hűtőszekrényben tároljuk, mivel a növény magja a csírázóképességét hamar elveszíti.

A csípős sarkantyúfű vagy csípős szarkaláb (Delphinium staphysagria)

A növény már kis mennyiségben is mérgező a szervezetbe kerülve! Napjainkban, a homeopátiában műtétek utáni gyógyulás kiegészítésére alkalmazzák. A népi gyógyászatban régen tetűirtást végeztek vele külsőleg. A növényt hívják még tetűfűnek, tetűölő fűnek, szentistvánmagnak, de patkánymagnak is.

Válasz