Home Díszkert A tuja (Thuja) jellemzése, gondozása és betegségei

tuja
Tetszett a cikk?

tujaÁltalában kevés szó esik a tujákról, igaz, hogy hazánkban nem honos növény, mégis szinte nincs olyan kert, vagy park, közterület, ahol ne lenne megtalálható egy-egy tuja bokor vagy tuja sor. Mivel a tuják messzi tájakon születtek, nem mindig érzik magukat nálunk jól, megtámadhatják őket, betegségek kártevők, melyek sok gondot okozhatnak.

A tuja (Thuja) jellemzése

A tuja szinte minden kert meghatározó eleme, igen változatos örökzöld növény. Alakja változó, lehet oszlopos, gömb, kúp, magas törzsű, gyorsan és lassan növő változata. A tuja kevés gondozást igénylő, egész évben zöldellő növény.

A tuja (Thuja) gondozása

A tuja ültethető szabad földbe, de dézsában tartva is szépen fejlődik. Ültetés után az első két évben igényli a gyakori öntözést, mint minden örökzöld általában. Ez az időszak határozza meg a növény gyökereinek fejlődését. A későbbi időszakban inkább ritkábban, de nagyobb mennyiségű vizet juttassunk a számára, hogy eljusson a víz egészen a gyökerekig, mert ha csak a felszínt öntözzük, nem tudja hatékonyan táplálni a gyökér a növény felső részeit. Ha van rá lehetőségünk, inkább a reggeli órákban történjen az öntözés ekkor hűltebb a levegő.

A tuja (thuja) betegségei, ellenségei

Amikor, a nyáron nagy az aszály, forróság van, sok örökzöld nehezen viseli, és mivel nem nálunk honosak így a tuját is betegségek támadhatják meg. A tujáknak két rettegett kártevője van a borókaszú vagy nagy tujaszú és a boróka-tarkadíszbogár. A kártevő a mediterrán térség lakója, hazánkban régóta jelen van és az utóbbi években jelentős károkat okozott. Egyik gyakori sanyargatója az örökzöldeknek. Az áttelelő egyedek beköltöznek az egészséges hajtásokba, a hajtások elkezdenek barnulni, mely ugyan nem okozza a növény pusztulását, de díszítőértékét rombolja. Az egységes szép zöld színt a rozsdabarna elhalt ágvégek csúfítják. Sokkal károsabb ennél a nyári kártételük, mivel rajzás után a nőstények befurakodnak a gyenge növények törzsébe, ott járatot készítenek, ahová leteszik a tojásaikat. Ezek a kikelő lárvák az anyajáratból kiindulva komoly károkat, a tujákban tápanyag ellátási gondokat okoznak.

A borókaszú elleni védekezés nehéz, az elhúzódó rajzás miatt a repülő rovarok permetezése esélytelen. Leghatékonyabban úgy védekezhetünk ellenük, ha az áttelelő hajtásokban megbújt állatokat időben észrevesszük és a fertőzött hajtásrészeket lemetsszük, majd eltávolításuk után elégetjük.

Nagyon fontos a növény erőnléte, a megfelelően gondozott és táplált növény gyantatermelése természetes védelmet nyújt a növénynek. Védelmet nyújtunk, ha nagy szárazság idején bőségesen öntözzük tujáinkat.

A másik ilyen gonoszkodó kártevő a boróka-tarkadíszbogár. Gyönyörű kis állatka, mely olyannyira megtévesztő volt, hogy még védetté is nyilvánították. Márciustól júliusig rajzik, melegkedvelő, szívesen pihennek a növények felső hajtásain, fa törzsein. A legyengült fa törzseibe rakják tojásaikat így szinte nem is lehet észrevenni őket. A kikelő lárvák berágják magukat a fatestbe és tavasszal védett környezetben bábozódnak.

Ilyenkor a fertőzések hatására a tuják elcsúfulnak, legyengülnek, és akár az erős fertőzés végzetes is lehet a növény számára. Ha, meg akarjuk tartani a növényt,  metsszük vissza, öntözzük bőségesen, legyen biztosítva a tápanyagellátás és megújulhat növényünk. Fenyőtáp adagolása erre nagyon alkalmas.

Továbbá bízzunk a tuják lombja közé beköltöző zöld gyíkok, és az ég madarainak áldásos tevékenységében.

Válasz