Home Fűszer- és gyógynövények A hajdina jellemzése, termesztése

Tetszett a cikk?

Erdélyben haricska néven ismert, de hívják pohánka, tatárka, tatárbúza és kruppának is. A hajdina (Fagopyrum esculentum) egy nagyon ritkán hallott és alkalmazott, de annál sokoldalúbban hasznosítható gazdasági növény, melynek kedvező jelentőségét a növény élettani és gyógyhatása, valamint a táplálkozásban lévő kedvező jellemzői adják. A növény őshazája Ázsia középső mérsékelt égövi területe, ahonnan az ötödik században Japánba és Kínába is elkerült. Közép-Európa területeire a török néptörzsek és a hódító mongolok révén jutott el még a középkorban. Azután a tengeri kereskedelem tovább juttatta egészen Dél-Triolig.

Eleinte takarmánynövényként szolgált, majd teret hódított gyógynövényként, és emberi táplálékként is a köztermesztésben.

A mindennapi életben és a gyakorlatban a gabonafélék között tartják számon, (lisztes magja a búzáéhoz hasonló) azonban hivatalosan botanikailag a keserűfű-félék családjához tartozik.

Hazánkban a hajdina még nem elterjedt növény, vetési területe nem jelentős,  csak kis mennyiségben  történik.

Milyen növény a hajdina?

A hajdina egyéves lágyszárú növény, melynek magassága  harminc-negyven  centiméter. A növény szára többszörösen elágazik, de csak az elsődleges elágazások fejlődnek ki az állományban. A hajdina  nem bokrosodik úgy, mint a valódi gabonafélék, gyökérzete harminc és hatvan centiméter közötti mélyen hatol a talajba, és fő gyökér rendszerű.

A növény nyeles levéllel rendelkezik, melyek háromszög vagy szív alakúak. Virága végálló, összetett bogernyő. A virág színe fehér, rózsaszín vagy sötét rózsaszín. A kétivarú virágok megporzása idegen megporzással rovarok révén történik.

A hajdina termése kaszattermés, melynek felülete sima, és fajtánként eltérő színű.  Magjainak színe barnás vagy fekete. Íze kellemes. A növény hasznosítása másképpen történik, mint a gabonáknak, általában kiskertekben takarmánynövényként és zöldtrágyaként alkalmazzák.

A hajdina termesztése

A növény termesztése aránylag egyszerű. Mivel meleget kedveli és a fagyra érzékeny, ezért célszerű nyáron vetni utóveteményként. Rövid a tenyészideje, május közepétől július első feléig vethető, tíz-tizenkét centiméter mélyen a magágyba. Talajigénye nincs, bármilyen talaj megfelel számára.  Zöldtrágyaként elég egyszerűen a talajba bele gereblyézni.

 Hogyan hasznosítható a hajdina?

Másodvetésben a kiskertekben a megüresedett fővetemények után, remek zöldtárgya lehet, mely megvédi az üres ágyásokat a gyomosodástól. A növényt ősszel csak egyszerűen bele kell forgatni a földbe.

A hajdina virágzáskor kiválóan alkalmas a méheknek gyűjtésre is.

A hajdina magját vagy élelmiszerként, vagy takarmányozásban lehet hasznosítani. A hántolt hajdina élelmi rosttartalma igen nagy jelentőséggel bír, ezért alkalmas a glutén mentes élelmiszerek tápértékének növelésére vagy kiegészítésére. Nagyon értékes vitaminforrás. Őseink magas vérnyomás kezelésére is használták a hajdinát. Erősíti a kötőszöveteket, és érrendszert, alkalmas vénás betegségek kezelésére is.

A növény magja fogyasztható nyersen, egészben, pörkölve és liszt formában, azonban a lisztet, mivel nem áll össze daraként, vagy kásaként készíthetjük el. Vannak olyan országok, ahol a hajdinát köretként kiválóan használják.

 

Válasz