Talán az egyik legdíszesebb, legmutatósabb közkedvelt és egyre népszerűbb növény a kertekben a japánbirs (Chaenomeles).
A japánbirs vagy másképpen díszbirs (Chaenomeles) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, tartozik, amin belül a rózsafélék (Rosaceae) családját gazdagítja . Európába Japánból került be az tizenkilencedik század második felében, és terjedt el a kertek, parkok díszítő elemeként. A növény tavasszal öltözik virágpompába, termése pedig (bár nem sokan tudják ) fogyasztható. A termesztésben sok kertészeti fajta van, a fajták többsége a kínai, a japán, és a pompás birs hibridje. Hazánkban a leggyakoribb két alapfaj van termesztésben, a japán és a pompás birs.
Ezek virágai lombfakadás kezdetén nyílnak, ágaik tövisesek, apró termésük erős illatot áraszt, ízük keserű, nyers fogyasztásra nem ajánlott (főzve ehető).
Valódi japánbirs (Chaenomeles japonica) jellemzése
A japánbirs a tavasz egyik leglátványosabb növénye, tégla piros virágaival a többi növény között elbűvölő látvány. Virágzás után sem veszíti el díszítő értékét, mivel fényes levelei és illatos termései felhívják magukra a figyelmet.
Terjedő tövű egy méter magasságig növő cserje, melynek vesszői bibircsesek, termései gömbölydedek. Növekedése lassú, ezért visszametszésre csak abban az esetben van szükség, ha fiatalítani akarjuk a növényt. Önmagában ültetve sövényként is jól mutat, de más cserje közé ültetve is szép látvánnyal bír. Lombfakadás előtt virágzik, március végén, április elején.
Ültetése
A japánbirs ültetését bármikor elvégezhetjük, lényeg, hogy az idő fagymentes legyen. Kedveli a napfényes helyet, de félárnyékos helyen is jól érzi magát. A megfelelő tőtávolság sövényként telepítve fél méter legyen. Magas a talajigénye, ezért az ültető gödörbe gondoskodjunk szerves trágyáról, vagy komposztot is szórhatunk bele körülbelül tíz centiméter vastágságban. Erre helyezzük rá a birscsemetét, és talajszinttel egy magasságban takartjuk földdel. Ültetéskor bőségesen öntözzük, lehetőség szerint esővízzel. Vízigénye átlagos, ültetés után sűrűbben később csak nagy szárazság esetén szükséges locsolni.
Termése
A japánbirs termései nyár végére érnek be augusztus, szeptember környékén. Ezek a gyümölcsök sárgák és a birsalmához hasonlítanak. A termések inkább főzve fogyaszthatók keserű ízük miatt, de főzve kellemes zamatot ad. A terméseket hűvös, sötét helyen, hónapokon keresztül tárolhatjuk.
Pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa) jellemzése
Gyakrabban előforduló, mint valódi társa, főként régen a kastélykertek kiváló díszeként tartották. Nagyobb területen jobban érvényesül, látványosabb , mivel egytől két méter magasságig is nőhet. Ennél a növénynél a fiatalabb hajtások kopaszak, és a vesszők sem bibircsesek.
Csak a túlzottan meszes talajt nem szereti, olyankor elsárgulhatnak a levelek, egyébként minden talaj megfelel az ültetéséhez. A túlzott napfényt nem jó számára, inkább félárnyékba ültessük.
Ha újhajtások képzésére akarjuk serkenteni, vágjuk vissza virágzás után közvetlenül a hajtásvégeket, ezeken képződnek következő évben a virágok. Nyírott sövényként is kialakítható, minden évben, májusban végezzük el a sövény karbantartását.
Szaporítása
A japánbirs fajták jól szaporíthatók magról, de szaporíthatjuk zöld dugványról is. Az új hajtásokat vágjuk le úgy, hogy felső részük a rügy fölött, alsó részüket egy rügy alatt vágjuk el ferdén. Nem kell hosszú hajtást vágni, elég tíz-tizenöt centiméter hosszú. Ezeket a hajtásokat, szabadföldben, vagy cserépben gyökereztessük ki és ültessük el eredeti helyére.
