Home Gyümölcs Kora tavasz kertjeinkben, régi fajták a gyümölcsösben

Tetszett a cikk?

A régi falusi portákon az utóbbi években felkapottá váltak a gondozás nélkül is egészséges, jóízű, jó termést nevelő gyümölcs-tájfajták. Ezeket őseink, nagyapáink a természet segítségével válogatták ki aszerint, hogy ami kevés törődést igényel, de életképes és termőképes maradt, azt tovább szaporította.

Ahhoz, hogy vegyszermentes zöldségeket, gyümölcsöket termesszünk, ellenálló fajtákat kell választanunk.

Oltóvessző szedése

Ha szeretnénk, régi, kedvelt gyümölcsfát átoltani vagy szaporítani, még a gyümölcsfák nyugalmi állapotában, fagymentes időben február környékén kell az egészséges fáról a ceruza vastagságú oltóvesszőt levágni. Megtehetjük ezt akkor is, ha pusztulófélben lévő öreg gyümölcsfáról szeretnénk fajtát menteni, a még legjobb állapotú részéről szedjük a vesszőket. Olyat válasszunk, melyeken a hajtásrügyek hosszúkásak, vesszőhöz simulók. Mivel a vessző végén lévő rügyek értéktelenek, olyan hosszú oltóvesszőt szedjünk, aminek középső részén három-négy hajtásrügy van.

Legmegfelelőbb időpont vesszőoltásra a március vége, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, amikor a fa nedvkeringése megindul. Fontos, hogy ha több fajtáról szedjük a vesszőket, jelöljük meg a kötegeket fajta szerint, és vigyázzunk, hogy a vesszők ki ne száradjanak.

Mit vessünk kora tavasszal?

Korán tavasszal akkor kezdhetjük el vetést, amikor már nem fagyott vagy ázott a talaj, és rá tudunk menni. Ez az időpont lehet február vége vagy március eleje. Ekkor, már ha megfelelően elő tudjuk készíteni a talajt, szabad földbe vethetjük az apróbb magokat, petrezselyem, sárgarépa, fejes salátafélék, borsó, de a dughagymáról szaporítható hagymaféléket is. Ha fűtetlen fóliát használunk kertünkben, alá vethetjük a hónapos retket, a korai karalábét.

Felhasználhatjuk a maradék vetőmagokat is , de csak akkor, ha megnézzük a csomagolás idejét, hogy meddig őrzik meg csíraképességüket, nehogy kellemetlen meglepetés érjen bennünket, amikor nem kel ki a földből az elvetett mag.

Milyen a jó talaj?

Minden sikeres növénytermesztés alapja a jó talaj, az élő talaj, és annak  biológiai aktivitása. A biológiailag aktív talaj jellemzője, hogy a szemmel nem látható mikro élőlények nagy mennyiségben vannak jelen. Ezek segítik a növény tápanyagellátását, valamint védik a talajban található fertőző kártevőkkel és kórokozókkal szemben.

A szerves anyaggal ellátott laza szerkezetű talajt forgatás nélkül is művelhetjük, ugyanis a talajlazítást elvégzik helyettünk a talajélet fenntartását segítő földigiliszták. A hasznos mikro élőlények számát a talajban talajkondicionáló készítmények és baktériumtrágyák kijuttatásával gyarapíthatjuk.

Sajnos a talajban azonban nemcsak hasznos élőlények, hanem kórokozók és kártevők is élnek. Nagyon sok gondot okoznak a talajból fertőző gombás betegségek. Hajtatásban nagyon veszélyesek a tripszlárvák, de napjainkban már azok ellen is tudunk védekezni vegyszermentes megoldással. Ilyenek  az élősködőn élősködő hiperparazita gombaszervezetek, melyek harcra kelnek a kórokozó gombákkal és kártevőkkel szemben. A hazai talajokban ezek egy része természetes módon is megtalálható.

A hasznos gombaszervezetek roppant érzékenyek, mivel túlságosan alacsony hőmérsékleten hibernálódnak, viszont a nagy melegben elpusztulnak: a száraz talaj sem kedvező számukra, olyankor nem aktívak ezért gondoskodnunk kell a megfelelő vízellátásról.

A hasznos gombák általában egy-három hónapig élnek, ezért időről időre újból ki kell juttatni őket a talajba.

 

Hasonló cikkek

Válasz