Home Gyümölcs A licsi (Litchi chinensis) jellemzése, gondozása, felhasználása

licsi
Tetszett a cikk?

Hazánkban még, kevésbé ismert és elterjedt gyümölcs, bár a trópusokon Dél-Kínában már több mint ezer éve termesztik, neve is a kínai nyelvből származik.

Kedvelt gyümölcse Ázsia szubtrópusi és nedves trópusi régiónak, de megtalálhatjuk Vietnámban, Indiában és a Fülöp szigeteken is.

Számos feljegyzésben olvashatunk a licsi történetéről, a hatodik hetedik században,a kínai császárság idejéből, valamint  nyugati feljegyzések a tizennyolc-tizenkilencedik században tesznek említést a növényről. Fő termelőjévé Madagaszkár vált, miután átvette termesztését.

1894-re tehető első magyar nyelvű említése, melyet a Pallas nagy lexikon jegyez.

A licsi (Lithci chinensis) jellemzése

A növény egy tíz- harminc méter közötti magas örökzöld fa melyet nem csak gyümölcséért, hanem díszfaként is ültetnek. Szórt állású levelei fényes sötétzöld tíz-tizenkét centiméter hosszú levelek, melyek négy-nyolc levélből szórtan helyezkednek el. Az ernyős dúsan elágazó, csüngő virágzatok melyek hetven centiméter hosszúságúak és számos virágzatokból tevődnek össze, a hajtások végén találhatók. A rovarok porozzák be a nagyszámú sárgás színű virágokat.

A licsi termesztése

Aránylag hűvös, száraztelű szubtrópusi éghajlaton fejlődik legjobban, mélyrétegű, vízzel jól ellátott humuszos talajban. Magról is szaporítható, de bujtással is ültethetjük,  azonban a hazánk éghajlati adottságai nehezen biztosítják a  licsi neveléséhez szükséges feltételeket. A fagyot nem bírja és a téli nedvesség sem kedvező számára, mivel teleltetése száraz és tíz fok körüli hőmérsékletet igényel. Ha sikerül ezeket a feltételeket megteremteni, akkor tíz-tizenkét év elteltével megajándékoz bennünket gyümölcsökkel. A licsi fáját metszeni nem szükséges, gondozása sem kíván sok ráfordítást.

A licsi termése

licsiA növényt sok virágot hoz, azonban a sok virágból nem sok termés fejlődik, és ezeknek a terméseknek is mielőtt beérne, nagyobb része lehull.

A gyümölcsök gömbölyded alakúak kettőtől négy centiméter hosszúságúak. A termést  vörös, vékony kemény  érdes héj fedi, melyek kissé szúrósak. A gyümölcs héja szüretelés után nem sokkal később megbarnul.

Egy sötétbarna mag található a gyümölcshús közepén, a gyümölcs húsa fehér , bő levű, édeskésen savanyú ízű. A héj leválasztása után az érett termés húsa nyersen fogyasztható.

A gyümölcs felhasználható süteményekhez, édességek készítésére. Indiában és Kínában aszalva teához használják, levét nyersen fogyasztják, ami nagyon ízletes ,de készítenek belőle bort is.  Konzerválva a világ számos országába eljut. A növény egyes részeit a népi gyógyászat széles körben alkalmazza.

Tartalmaz B1 vitamint, de magas a C-vitamin tartalma is, valamint megtalálható a termésben a kalcium, a vas és a foszfor is nyomokban.

Válasz