Napjainkban divatos díszfüvek

Közterületeken és a magánkertekben egyaránt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a díszfüvek, melyet sokféleségüknek, jó társíthatóságuknak, jó gyomelnyomó képességüknek és tűrőképességüknek köszönhetnek.

A díszfüvek kevés gondozást igényelnek, sok fajuk hosszú ideig díszíti parkjainkat, kertjeinket.

A díszfüveket sokféleképpen lehet csoportosítani. Lehetnek  díszítő értékük alapján örökzöldek és lombhullatók, virágzatukkal vagy növekedési jellegükkel díszítők. Fejlődésük jellege szerint pedig három csoportba sorolhatók: hidegben növekedők,  melegben  növekedők, és amik ebbe a két csoportba nem tartoznak, a sásfélék.

Hidegben növő díszfüvek

Gumós franciaperje (Arrhenatherum elatus subsp. bulbosum)

Harminc centiméter magas, hazánkban is honos fű. Gyökerei raktározó gumókká módosulnak, melyek sűrűn, gyöngysorszerűen egymás alá rendeződnek. Közvetlenül a felszín alatt terjed, virágzatának díszítő értéke nincs, meleg nyarakon visszahúzódik. A félárnyékos hely a legjobb számára. Tőosztással  ősszel is, és tavasszal is könnyen szaporíthatjuk.

Örökzöld zabfű (Heloctotrichon sempervirens)

Ötven centiméter magas hosszú életű, igen szárazságtűrő, kékesszürke lombú faj. Év végéig díszítenek tavasszal frissen előtörő,   kissé szúrós levelei és védelmet nyújtanak a taposás és bolygatás ellen. Enyhébb teleken lombozata örökzöld marad, buga virágzata nem jelentős. Meleg és szárazságtűrő , könnyen kezelhető és tőosztással könnyen szaporítható faj.

Erdei perjeszittyó (Lazula sylvatica)

Kitűnő talajtakaró az árnyékos területeken. Széles, fényes zöld levelei sűrű csomóba rendeződnek, ívesen széthajlók. Tavasszal jelennek meg fél méter magas barnás kalászai. Jó gyomelnyomó, hosszú életű talajtakaró, mely a szárazabb és árnyékos területeken is szépen díszlik. Tőosztással és magvetéssel is könnyen szaporíthatjuk.

Réti ecset pázsit (Alopecurus pratensis)  Kertekbe ajánlott,  a szép aranysárga lombú fajtát választani. Virágzata rókafarokra emlékeztető, nem túl feltűnő, tavasz végén jelenik meg. Ajánlott virágzás után visszavágni azért,  hogy  rendezettebbnek tűnjön. Félárnyékban érvényesül legjobban különlegesen szép színe.

Csenkeszek (Festuca) csoportja

Igazi bő nemzetség, melybe több mint háromszáz faj tartozik. Nem szeretik a párát és a túl sok vizet, ebben az esetben gombák jelenhetnek meg rajtuk. Érdemes mindegyikük lombját időnként visszavágni, és ahhoz,  hogy elkerüljük az elöregedésüket néhány évenként válasszuk szét a töveket.

A csenkeszek közt viszonylag hosszú életű a medvecsenkesz vagy medveszőrcsenkesz (Festuca scoparia). Örökzöld párnát alkot sünszerűen szétálló, szúrós merev lombjával. Jó szárazságtűrő faj.

A csenkesz fajok közt legnépszerűbb a derescsenkesz (Festuca glauca), melynek egyik alfaja a pannon derescsenkesz, hazánkban is honos védett növény. Nem nő magasra, alacsony termetű faj. Virága igen mutatós, tavasz végén, a fajtától függően húsz-negyven centiméterre emelkedik ki a lombozatból. Először ezüstösek a kalászai, majd homokszínűre váltanak. Melegigényes, ezért napos helyre ültessük, és a talaj legyen jó vízáteresztő képességű. Sziklakertben is megállja a helyét, de szegélynövénynek is kitűnő.

Az atlaszcsenkesz (Festuca mairei) a csenkeszek közt egyik magasabb termetű , zöld lombú, lágyabb, ívesen visszahajló örökzöld. Igénytelen, sokat tűrő és az egyik leghosszabb életű csenkesz faj.