Home Díszkert A pisztácia vagy pisztácia fa (Pistacia) jellemzése, gondozása és felhasználása

pisztácia
Tetszett a cikk?

Egy ősi kultúrnövény a pisztácia, melyről nagyon keveset hallottunk, tipikusan az a növény, aminek a termését legtöbben ismerik és szeretik, de nem ismerik a növényt. Pedig már időszámításunk előtt hétezerben is ismerték és fogyasztották a mai Törökország területén a növény magját.

A pisztácia különböző fajait napjainkban is termesztik a Földközi- tengertől a Kanári- szigetekig, Közép-Ázsiától- Kínáig, és Észak-Amerikában.

Amikor pisztáciáról beszélünk, a szömörcefélék családjába tartozó Pistacia vera-ról van szó, mely távoli rokonságban él a mangóval vagy a kesudióval. Ezt a fajt ehető magjáért termesztik. A növény egy nagyon bozótos nyolc-tíz méterre növő lombhullató fa, amit nem csak gyümölcséért, hanem dekoratív díszfájáért is termesztenek. Kedvező körülmények között elélnek évszázadokig és gyümölcsöket is hosszú éveken át teremnek.

A növény őshazája a mai Szíria, Afganisztán és Irán területe, de napjainkban már termesztik a mediterrán országokban is, főleg Olaszországban. Eljutott az Egyesült Államokba is, nem sokkal később Kaliforniában haszonnövényként, ahol teret hódított és napjainkban is hatalmas pisztácia ültetvények találhatók.

Hazánk éghajlata sajnos nem alkalmas a pisztácia fa termesztésére, azonban kísérletezni és próbálkozni lehet, hátha sikerül.

A pisztácia fa ültetése

A pisztácia olyan környezetben érzi jól magát, ahol a nyugalmi időszakhoz biztosítottak a hideg telek, de a nyarak hosszan tartanak és melegek.  A növény jól tűri a szárazságot és elviseli a meleg nyarakat, viszont érzékeny a nedvességre és a magas páratartalom sem kedvező számára.

A pisztácia magról ültethető, a magot jó vízelvezetésű talajba két centiméter mélyre kell ültetni. A mag csírázásához folyamatos meleg és napfény szükséges. Vizet csak nagyon csekély mennyiségben igényel, és ne legyen párás a környezet, mert a mag könnyen megrothadhat. Csírázás után is csak enyhén legyen nedves a földje.

A pisztácia fa nagyon szívós, erős növény. Hajlamos a terjeszkedésre és a lehajlásra ezért szükség esetén alá kell támasztani. Virágzása később történik, mint a mandulafánál, de külön fán vannak a nőnemű és a hímnemű virágok, ezért ha gyümölcsöt akarunk termeszteni, be kell oltani egy nőnemű ágba a hímnemű ágat, vagy két különböző nemű fát egymás mellé kell ültetni, és a szél elszállítja a polleneket.

A virágok fürtökben vagy füzér virágzatokban kora nyáron jelennek meg, kicsik és barnás zöld színűek.

A pisztácia fa első fogyasztható magokat csak hat-nyolc év elteltével terem, de a teljes hozam kapacitásra tizenöt-húsz évet is várni kell. A pisztácia fák kétéves ciklusokban váltogatják hozam mennyiségüket, az egyik évben kevesebbet, míg a másik évben sokkal többet teremnek. A termésmennyiség átlagosan évente körülbelül húsz-ötven kilogramm. A pisztácia pirosas redőzött gyümölcsei fürtökben nőnek, hasonlítanak a szőlőhöz. Csonthéjas gyümölcs, melynek ehető része a mag.

A pisztácia felhasználása

A pisztácia sütemények, desszertek, fagylaltok gyakori alkotóeleme, élénkzöld színe és különleges ízének köszönhetően. A mag kiválóan fogyasztható pörkölve, a mag színe a sárgától a sötétzöldig terjedhet, melynek színe mennél zöldebb, annál értékesebb.

A növény magja értékes ásványi anyagokat tartalmaz, kifejezetten jótékony hatással van az egészségre.

Válasz