Az erdőszéli bozótosokban különösen sok tövises, tüskés cserje él. Az egymásra épülő növénytársulások átalakulásában hasonló a szerepük, pedig nem egy növénycsaládba tartoznak. A borbolyafélék, a rózsafélék a fák magoncainak védelmében nagy szerepet töltenek be.
A gyümölcsös körül a középkorban széles bodzasövény töltött be szolgálatot, mellyel a madarakat csalogatták el a gyümölcsfáktól érett terméseikkel. A fagyal sűrű bokraival, télen még lombtalan állapotukban is szélfogóként nyújtottak védelmet. Ugyanígy a mogyoróbokrok. A mogyoróbokrokat magas növésük miatt a sövény északi részébe ültették, hogy ne vessen árnyékot a kertre.
Hamvas szeder (Rubus cacsius)
Egy méter magasra növő, tüskés, szinte megközelíthetetlen növény. Kertbe nem gyakori még akkor sem, ha ízletes gyümölcsöt terem. Levelét szoktuk szárítani, melynek gyógyító hatása van. A nagy gyümölcsű nemesített kerti rokonai már tüske nélküli változatban telepíthetők, melyek a nyári forróságban sok öntözést igényelnek.
Sövénybe nem lehet beilleszteni, általában kerítés mellé szoktuk ültetni. Gyümölcseit igazi csemegeként augusztusban más naponta szoktuk szedni.
Felhasználása
A hamvas szederből a nyers fogyasztásán kívül, finom ízletes lekvárt lehet készíteni.
A homoktövis (Hippophae rhamnoides)
Gyönyörű ezüstös levelű cserje. Sok mindenre ható gyógyerejűek narancssárga bogyói. Szúrós, tövises ágai miatt szedése lassú. Érdemes saját kertünkbe telepíteni, mivel kicsi a bogyója és sok kell belőle, bármihez használjuk, szinte megfizethetetlenek a homoktövisből készült termékek. Mindig ügyeljünk rá, hogy a nőivarú egyedek mellé, hímivarú növényt is telepítsünk, ellenkező esetben nem fog teremni a növény.
Felhasználása
Lekvár és szörp is készülhet belőle.
Húsos som (Cornus mas)
A som bokra nagy. Laza lombja, hajlós ágai miatt csak szabadon álló növénybe illeszthetők be. Kora tavaszi napokon a méhek első kirepülésükkor erre virágra találnak leghamarabb és itt laknak először jól legjobban. A som termése aszalt formában a legjobb, így érvényesül legjobban a C-vitamin tartalma.
Felhasználása
Valamikor régen befőtt készítésére is használták, ma már nem gyakori a felhasználása.
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
Tövises sűrű ágai védelmet nyújtanak a ragadozó madarak és a macskák ellen. A középkorban nagyon kedvelték, megszárítva fogyasztották.
Savanyú bogyói csemegeként szolgáltak, ahol nem termett meg vadonként, kertben is termesztették. Őszi lombszíneződése szemet gyönyörködtető, ó szárazságtűrő növény, még az augusztusi melegben is tartja magát a lombja, nem lankad. Mivel gyümölcse önmagában fogyasztva fanyar és savanyú, inkább csak citrom helyett ízesítésre használjuk.
A bodza (Sambucus nigra)
A kertben meghúzódik egy-egy komposztdomb mellett, melynek biztosítja a nyári melegben az árnyék védelmét, lehulló leveleivel gazdagítja és érésre készteti a komposztáló anyagokat.
Több héten keresztül eltarthat a bodzavirág szedése, jó, ha kéznél van a kertünkben, mivel a frissen nyíló virágokat napos délelőttökön magunk is be tudjuk gyűjteni. Érdekessége, hogy a méhek nem szeretik, nem látogatják a bodza virágot. Naptól védve vékony rétegben kiterítve kell szárítani.
Felhasználása
A bodza érett bogyója kiválóan alkalmas lekvár készítésére, de csak a feketére érett bodza szemeket szabad felhasználni, mivel a még zöld, vörös éretlen szemek mérgezőek.
Vannak, akik bodzalevest is készítenek belőle, az ízesítéshez a saját családi hagyományokat hozzáadva és felhasználva.
A madaraknak is igen kedvelt csemegéje az érett bodzabogyó, amikor már erjedni kezd, a rigók szinte megrészegülnek fogyasztásukkor.
