Home Szobanövény A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) jellemzése, gondozása

Tetszett a cikk?

A fokozottan védett növények egyike, amely napjainkban már csak az Észak-és Dél-Karolina államban és az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos. Húsevő növények királynőjeként ismert, élve fogja el áldozatait, a rovarokat. A mocsarak, tőzeglápvidékek területein van kedvelt élőhelye, a tizennyolcadik század második felében fedezte fel egy angol természettudós.

A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) jellemzése

A növény levelei érdekesek, kagylóhoz hasonlóak, mindkét levél félen három-három érző serte található, melyek a második érintéskor aktivizálódnak. Kellemes illatot árasztanak,és édes nektárt termesztenek csábítva az áldozatokat. Ha valamelyik érző sertét megérinti egy rovar, az inger hatására a levélpár összezáródik. Az ingerre a levelek apró mirigyeiből fehérjeoldó emésztő anyag termelődik melyben a rovarok feloldódnak. Több napig is eltarthat az emésztés, ha egy-egy nagyobb zsákmányt sikerül összezárni. Ha megtörtént az emésztés, a levél ismét szétnyílik, a visszamaradt részeket a szél kifújja, az eső lemossa és a növény újra várja zsákmányait.

A növény részéről a virágzáshoz sok energiára van szükség, a Vénusz légycsapója magasra felszökő virágokat hoz, elkerülve, hogy a beporzó rovarok a saját csapdájába esnének.

A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) szaporítása

A fiatal növények virágait célszerű eltávolítani, segítve a növény fejlődését. A növény nagyon apró magokat hoz, ha szaporítani akarjuk, azonnal vessük el. Hosszú idő kell ahhoz, hogy magról megnőjön, akár négy-öt év is eltelhet, azonban az élettartama lehet húsz-harminc év is. Célszerűbb a szaporítása a tövén megjelenő oldalhajtásokról, melyet akkor veszünk észre, amikor hét levélnél többet látunk a növényen. Levéllel is szaporítható, elég egy növényről levágott levél, melyet a talajba leszúrunk és meggyökeresedik.

A Vénusz csapdája ( Dionaea muscipula) gondozása

Félárnyékban is szépen fejlődik, ám mivel kedveli a napsütést szebbek lesznek a csapói, olyankor szép pirossá válnak. Mivel élőhelye mocsaras terület, ezért segíthetünk azzal, hogy a cserepet, amelyben neveljük,  kevés vízbe állítva tartjuk, mellyel a szükséges páratartalmat is biztosíthatjuk. Lakásban tartva sem feledkezzünk meg a páratartalom biztosításáról, valamint a világos, napfényes helyről. Öntözéséhez csak esővíz, vagy desztillált víz felel meg, egyéb esetben elpusztulhat. Tápoldatozni egyáltalán nem szabad, nem bírja el. A Vénusz légycsapója esetében a túlöntözés veszélye nem áll fenn, hiszen természetes élőhelyén is hetekig víz alá kerülhet, így hosszabb távollét esetén megoldhatjuk a vízigényét teljes elárasztással.

Télen a növény fejlődése lelassul, a nyugalmi időszakban levelei kissé pusztultabbá válnak. A nyugalmi időszakra elég, ha a hőmérséklet  tizenöt fok körüli és a talaj is csak éppen nedves lényeg, hogy  ne száradjon ki.

A növényt nem kell etetni, gondoskodik a fejlődéséhez szükséges rovarmennyiségről, nem szabad beavatkozni természetes rendjébe.

Néhány összezáródás után a csapdák elöregszenek és elhalnak, ami a növénynél természetes jelenség. Akit csábít ez a rejtélyes és egyben varázslatos növény, nyugodtan próbálja meg termesztését, varázsolja el környezetét a látványával.

 

Válasz