A füge jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása és felhasználása

„Mindenki a saját szőlőjében vagy füge fája alatt ülhet, és senki nem háborgatja őket.” (Mik4,4)

A leggyakrabban előforduló gyümölcs a Szentírásban a szőlő, amit inkább feldolgozva borként fogyasztottak. Közvetlenül a szőlőt követi a füge (Ficus carica), melyet több, mint hatvan helyen említ a Biblia. A füge évezredek óta nagyon fontos tápláléknak számít, mind az egyszerű nép, mind a királyok asztalán. Délnyugat-Ázsia és a Földközi-tenger partvidéke az őshazája, az ókori Rómában is rendkívül fontos gyümölcs volt, és az ókori Egyiptomban és Babilóniában is termesztésbe fogták. Szentföldön igen gyakori fa, az Ószövetségben a jólét egyik jelképe volt.

Míg korábban Magyarországon hazai kertjeink kevésbé voltak alkalmasak a füge termesztésére a kontinentális tél miatt, addig ma már bátran termeszthető füge hazánkban is, sőt nem csupán a melegebb fekvésű helyeken, úgymint a Balaton-felvidék védett lejtői és a Budai-hegység domboldalai, hanem akár az ország északabbi területein is. (A két említett területen ugyanakkor a füge termesztésének  nagy hagyománya volt és van.)

Az itthon termesztett fügebokrok, kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket termelnek. Sajnos ezek a  gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. A füge a meszes, száraz talajú kerteket is jól tűri, de a jó terméshez tápanyagban gazdag talajt kell biztosítani számára. A kemény téli fagyok ellen főleg a fiatal növények számára fontos a védekezés, amit takarással tudunk megoldani.

A füge igényei és jellemzői

A fügefa lombhullató fa vagy cserje, tíz méternél alacsonyabb, ezüstszürke, sima kérgű növény. Nálunk inkább csupán maximum 3 méteresre növő fügecserje vagy fügebokor. Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően jól tűri a szárazságot. Nagy, fehér három-öt karéjra osztott tejnedves leveleinek fonákja szőrös. Nagy levelei hűs árnyékot adnak a nyári hőségben, a Biblia elsőként említett növényfaja, Ádám és Éva első öltözéke is fügelevél volt. Kertünkbe telepítésével igazán mediterrán hangulatot teremthetünk otthonunk közelében.

Csak megporzás után érik be a legtöbb termesztett füge, a nálunk is nevelhető úgynevezett adriai típus azonban anélkül is érlel termést, hogy beporoznák a beporzó rovarok, mivel csak nőivarú virágokat hoz, emiatt nem igényelnek beporzást a termés neveléséhez.

Az érett füge színe, lila vagy bordó, sárgásfehér, lapított vagy hosszúkás, héja és kocsonyája is tartalmaz fehérjebontó enzimeket tartalmazó tejnedvet.

Az édes füge szinte folyamatosan érik, mivel az ősszel megjelenő kicsi zöld termései tavaszra érnek be, míg a tavasszal fejlődésnek induló gyümölcsöket a nyár közepétől egészen őszig szüretelni lehet.

Az édes, zamatos fügét frissen is lehet fogyasztani, de ide Európába inkább aszalva és préselve hozzák. Nagy jelentősége különösen a sivatagban vándorló népek körében volt, jó tartósíthatóságának köszönhetően.

A fügefa termesztése, gondozása

Mivel az édes füge féltrópusi növény, ezért fontos, hogy meleg, szélvédett, napsütötte (akár tűző napra is) helyre ültessük, ha fal mellé kerül, akkor délfelé néző legyen a hely. Ugyan a szárazabb talajon is megél, ám talajigényét tekintve a tápanyagdús talajt kedveli, gondoskodnunk kell a jó föld és trágya folyamatos utánpótlásáról. Nem nagy vízigényű, de a hosszabban tartó száraz időszakokban érdemes megöntözni, illetve akkor is, ha nagyobb szemű terméseket szeretnénk szüretelni. Ha tartós szárazság esetén elmarad az öntözés, akkor elrúgja a gyümölcseit vagy csak apró gyümölcsöket terem. Ültetés után viszont a fiatalabb növényeket rendszeresen öntözzük pár évig.

Érdekesség, hogy azokon a területeken is lehetséges a füge termesztése, ahol a környezeti viszonyok ezt nem teszik lehetővé, hiszen a fügebokor kitűnően megél ládában, cserépben vagy konténerben is.

A füge metszése

Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy a füge terebélyesedik, sokszor gyorsabban, mint ahogy felfelé nő, ezért nem árt időnként megmetszeni. Annál is inkább, mert metszés nélkül 8-10 év alatt egy kusza, össze-vissza növő bokorrá változik. Emiatt nem árt 1-2 évente elvégezni a metszését, főleg a fiatal bokrok esetében.

A metszést a tavaszi rügyfakadás előtt, február végén, március elején végezzük el. Mindenekelőtt vágjuk ki a keresztbe növő ágakat. Vágjuk vissza a túl hosszúra nőtt hajtásokat. A visszavágást mindig rügyig vagy ágelágazásig tegyük meg.

Azonban a metszéssel legyünk óvatosak, mivel a füge mindig az előző évi hajtásokon hozza a terméseit, ezért, ha túlzottan visszavágjuk, akkor előfordulhat, hogy abban az évben nem fog termést hozni.

A füge szaporítása

Szaporítása nagyon egyszerű: minden lehúzott vesszőjéből porbújtással gyökeres növény lesz. Legbiztosabban a kétéves gyökeres  növények erednek meg, lehetőleg ezeket ültessük. Ha őszi csemetéket ültetünk, öntözzük be alaposan és kupacoljuk fel földdel. Tömeges szaporításra a fásdugványozás a legalkalmasabb módszer.

Az első évben a kiültetett csemetét hagyni kell szabadon növekedni, majd a második év tavaszán a föld felszínéig vágjuk vissza a vesszőket. Az elkövetkezendő években sok egészséges hajtást nevel az egészséges fügebokor.

A füge kártevői, betegségei

Kártevője az édes fügének szinte alig van, ezért növényvédelemre nem vagy csak nagyon ritka esetben szorul.

Ha a fügefa levelei sárgulnak és lehullanak, az a nedvesség hiányára utal.

Az édes füge felhasználása

Valódi házi kerti növény, mézédes, kellemes zamatú, melyből nagyon sokféle csemegét lehet készíteni. Felhasználható lekvárnak, konzervet készíthetünk belőle, más magokkal együtt ízesített fügekalácsot, fügesajtot.

Mivel igen magas a cukortartalma erjeszthető,  alapanyagul szolgál ecethez, borhoz. Enyhén hashajtó hatású, az aszalt gyümölcsét kelések, sebek gyógyítására használják.