A Leyland ciprus népszerűsége évek óta töretlen, sőt egyre népszerűbb a kertbarátok körében, ha sövénynövény kiválasztásáról van szó. E kedveltségnek legfőbb oka, hogy a leggyorsabban növő sövénynövény, mely élénkzöld színével, remek térhatároló, takaró képességével, viszonylagos igénytelenségével tökéletesen alkalmas nyírt vagy nyíratlan sövénynek egyaránt.
A leylandi ciprus jellemzői
A leylandi vagy Leyland-ciprus (Cupressocyparis Leylandii) két különböző nemzetségbe tartozó faj, a Monterey ciprus (Cupressus macrocarpa) és a Nutka hamisciprus (Chamaecyparis nootkatensis) kereszteződésével jött létre, ún. intergenerikus hibrid. Örökzöld, pikkelylevelű dísznövény. Kifejlett magasságát kb. 20 éves korában éri el, amikor (nyírás nélkül) akár 20-22 méter is lehet. Éves növekménye akár 1-1,5 méter is lehet. Végső szélessége 1,5-2 méter, ezt vegyük figyelembe a telepítésnél, főleg, ha kerítés mellé ültetjük. Hajtásai zöld színűek, felállóak. Széles, oszlop alakú koronát nevel, tobozt csak igen idős korában hoz, és akkor sem sokat.
Kiválóan alkalmas sövénynövénynek, gyors növekedésével hamar takarást biztosít, talajok iránt igénytelen, lombozata mélyzöld, kártevői, betegségei gyakorlatilag nincsenek. Gyors növekedése miatt viszont telepítése előtt vegyük figyelembe, hogy rendszeres, évenként legalább kétszeres nyírást igényel, amelynek során nagy mennyiségű lemetszett lombozat keletkezik!
Kitűnő zaj-, por- és szélfogó, ezért városi kertekbe is előszeretettel telepítik. Szép, zárt sövény alakítható ki belőle. Szoliterként is ültethetjük.
Leggyakoribb fajtái: Cupressocyparis leylandii, Cupressocyparis ’Gold Rider’.
A leylandi ciprus igényei és gondozása
Gondozásának legnagyobb részét a metszése jelenti, egyébként igénytelen növény. Talajban nem válogatós, a szárazságot is jól tűri. Fiatal korában némileg fagyérzékeny, ezért tavaszi (március, április) telepítését szokták javasolni, hogy a tél beálltáig jól begyökeresedjen és megerősödjön. Az első években télire érdemes betakarni a tövét. A későbbi években teljesen télálló, fagytűrő örökzöld.
A tápanyag-utánpótlást meghálálja, de nem igényli, viszont ha rendszeresen pótoljuk a tápanyagot, sokkal szebben és gyorsabban fejlődik. Használjunk rendszeresen lombtrágyát, és örökzöldekre kifejlesztett tápokat, melyek biztosítják számára megfelelő tápanyagokat. Ugyan tűri a szárazságot, de ha rendszeresen öntözzük, akkor gyorsabban növekszik. A napos, félárnyékos helyeket kedveli.
Ültetése: Ássuk ki a helyét. Ha sövényként ültetjük, ültetőgödrök helyett érdemesebb ültetőárkot ásni, hiszen így egyenesebben és egyforma távolságokra tudjuk majd ültetni a sövénynövényeinket. Ha konténerben árult leylandi ciprust vásárolunk, akkor a konténernél legalább kétszer nagyobb ültetőgödröt/árkot ássunk a számára. Így keményebb talajokban is könnyebben be tud majd gyökeresedni. Az ültetőgödörbe tegyünk 2-3 marék szerves trágyát vagy komposztot, amivel a kezdetben szükséges tápanyagot biztosítjuk a növény számára. Ha elültettük, mulcsoljuk a növények tövét, mely segít megőrizni a talajban a nedvességet és megakadályozza a gyomosodást is.
A leylandi ciprus metszése
A leylandi ciprust nevelhetjük metszés nélkül is, de ekkor egy igen terebélyes, és magasra növő sövénnyel kell szembenéznünk. Sövényként rendszeres metszést igényel, amelyet nagyon jól visel. Évente két-háromszor szükséges metszeni, így egy sűrű, átláthatatlan sövényt alkot. Tavasztól nyár végéig metsszük! Először metsszük a sövényt április környékén, még a hajtásnövekedések megindulása előtt, majd nyár végén, amikor már megállt a növekedés, ám még van idő a sövénynek begyógyítani a sebeket a tél beállta előtt.
Ahhoz, hogy igazán sűrű, átláthatatlan sövényt képezzen, bátran kell metszenünk. Ugyan ezt sokan sajnálják megtenni, ám minél erőteljesebben metsszük, a növény annál erőteljesebben fog növekedni. A metszési pontoknál ugyanis a levágott egy hajtás helyett több fog kihajtani és ez az alapja a sűrű hajtásrendszernek.
Kialakításnál az éves hajtásnövekmény felét szükséges eltávolítani, és távolítsd el azokat is, amelyek keresztbe nőnek, vagy nagyon kilógnak. Később, amikor a formatartó metszést végezzük, a hajtások egyharmadát kell lemetszenünk. A csúcshajtást is bátran levághatjuk, ugyanis újra ki fog hajtani, és több ágra ágazik majd. A forma kialakításához feszítsünk ki köteleket, így látjuk majd a kívánt éleket. Érdemes a sövény alját némileg szélesebbre hagyni (trapéz-forma), hogy az alsó hajtások is kellő fényt kapjanak.
A metszéshez mindig éles, fertőtlenített metszőollót, szerszámokat használj, ezzel elkerülheted a betegségeket. Mivel sok és rendszeres nyírást igényel ez fajta sövénynövény, nem árt beszerezni egy elektromos vagy benzines sövénynyírót. A metszést kezdjük el már az ültetés utáni első-második évben, mert csak így tudunk kellően szép sövényt kialakítani belőle.
TIPP! Minden sövénynyíráskor alulról felfelé haladjunk, ellenkező esetben a levágott ágak ráhullanak a még levágandókra és nehezítik a nyírást!
A leylandi ciprus szaporítása
A leylandi ciprus mivel intergenerikus hibrid, ezért terméketlen és csak ivartalanul szaporítható. Szaporításának legegyszerűbb módja a dugványozás. Használjunk fás vagy félig fás dugványt. A félig fás dugványokat a friss hajtásokból vágjuk le. A fás dugványokat viszont ősszel vagy télen vágjuk. A levelek nagy részét távolítsuk el a dugványokról, majd mártsuk őket gyökereztető hormonba és állítsuk őket cserepekbe, öntözzük be alaposan. Tartsuk folyamatosan nedvesen a talajt.
A leylandi ciprus kártevői és betegségei
Betegségekkel szemben ellenálló és kártevői is csak elvétve vannak. Időnként felütheti a fejét a gombás megbetegedés, ezt a hajtások barnulásából, száradásából és gyantafolyásból fedezhetjük fel. A legjobb, ha ezt megelőzzük, amit rendszeres öntözéssel és tápanyag-utánpótlással tudunk megtenni (ha erősítjük a növény immunrendszerét, úgy kevésbé támadják meg a betegségek). Ha már jelentkeztek a betegségek, akkor minél előbb vágjuk le a megbetegedett részeket.
