Az évelő díszgyertya jellemzői, gondozása, nevelése, szaporítása és kártevői

Ha egy csipetnyi természetet szeretnénk a kertünkbe varázsolni egy olyan évelővel, amely a mezei virágokra hasonlít, akkor az évelő díszgyertya az ideális választás. Szélben lebbenő, pillangókra emlékeztető virágok, mely az első fagyokig virít. Hálás, könnyen szaporítható, többféle színben is elérhető, igazi szerelem-növény a kertbarátok számára!

Az évelő díszgyertya jellemzői

Az évelő díszgyertya (Gaura lindheimeri, újabban: Oenothera lindheimeri) az utóbbi években vált rendkívül népszerűvé a kertbarátok körében, hiszen légies megjelenésével bármelyik kertben megállja a helyét, legyen az modern vagy természetközeli. Évelő növény, mely egy-két év alatt bokros megjelenésűvé válik. Magassága 100-120 cm, hajtásai felfelé törnek, melyeken hosszú szárakon jelennek meg a pillangó formájú, lebegő, légies virágok. A méhek és a beporzó rovarok nagy kedvence ez a növény, hiszen még ősszel is csak úgy sürögnek-forognak körülötte, bátran válasszuk rovarbarát kertekbe. Ha több hasonló habitusú növényt ültetünk egymás mellé, akkor  – mivel megjelenése nagyon hasonlít a mezei virágokéra – úgy érezhetjük, mintha egy réten sétálnánk!

Az amerikai kontinensen őshonos, ám magas tűrőképessége miatt szinte az egész világon elterjedt. Jól tűri a meleget és a szárazságot, amely szintén népszerűvé teszi hazánkban az egyre forróbbá és szárazabbá váló nyarak miatt. Levelei hosszúkás, tojásdadok, széleiken fűrészeltek. Virágait vékony, hosszú szárakon hossza, melyek enyhén szőrösek. Virágai meglehetősen kicsik, átmérőjük 2-3 cm, ám mivel egyidejűleg rengeteg virágot hoz, ez bőven kárpótol minket az aprócska virágaiért. A virágok négyszirmúak, pillangó formájúak, reggel nyílnak, ám rövid életűek. Virágaik lehetnek fehérek, halvány vagy sötétebb rózsaszínűek, sőt nem ritkák a mintás virágok sem (pl. fehér alapon rózsaszín foltokkal). Mivel folyamatosan virágzik, ezért a hamar elnyíló virágai nem észrevehetőek, hiszen egész nyáron és ősszel (júniustól október végéig) teljes pompájában virít.

Az évelő díszgyertya igényei és gondozása

Ahogy korábban is említettük, az évelő díszgyertyák jól tűrik a meleget és a szárazságot. Talajban sem válogat, de legjobban a laza, jó vízáteresztő képességű, ám humuszban, tápanyagban gazdag talajban érzi jól magát, napos fekvésben. Ültetésekor vegyük figyelembe, hogy 1-2 év múlva nagy területet elfoglal, hagyjunk kb. 1 m átmérőjű helyet számára, és vegyük figyelembe, hogy kiteljesedve könnyen ráborulhat a mellette lévő növényekre. Mivel mélyre hatoló karógyökérrel rendelkezik, ezért könnyen átvészeli a hosszan tartó szárazabb periódusokat, emellett vízigénye közepes. Néhány fajtája fagyérzékenyebb lehet, emiatt télre érdemes a tövét mulccsal, falevéllel, fakéreggel betakarni.

Ugyan a napos helyeken fejlődik a legszebben és itt hozza a legtöbb virágot is, de félárnyékba ültetve is szépen fejlődik. Ha az első évben az első fagyok után visszavágjuk, akkor erőteljesebben fog növekedni a következő évben.

Szabadföldbe és dézsába egyaránt ültethetjük, ideális szegélynövénynek is, de háttérnövényként is megfelelő választás lehet.

Az évelő díszgyertya szaporítása

Magról és dugványról is szaporítható. Sőt a nagyobb tövek szét is ültethetők vagy a tövek mellett hozott sarjhajtások is önálló növényekké nevelhetők. Ha dugványról szaporítjuk, vegyük figyelembe, hogy azok kigyökerezéséhez mintegy 4-6 hétre van szükség. A saját maga által elszórt magról is képes szaporodni.

Az évelő díszgyertya kártevői és betegségei

Az évelő díszgyertya betegségekkel szemben ellenálló növény és kártevői sem ismertek.