Körben elhelyezkedő, porcelánra emlékeztető, műhatású virágok jellemzik a porcelánvirágnak vagy Mária könnyének is nevezett viaszvirágot, melynek ritka virágai valóban viasz- vagy porcelánszerűek. Akinek egyszer már volt, az szeretné az összes fajtáját beszerezni, ami hála a nemesítőknek ma már igen sokféle szín-és formaváltozatban megtalálható hazánkban is.
A viaszvirág jellemzői
A viaszvirág (Hoya) kúszónövény, a Távol-Keletről és Ausztráliából származik. A legnépszerűbb szobanövények egyike. A növény sötétzöld, kemény, vastag levelekkel, rögzítőgyökerekkel rendelkeznek. Virágaik fajtától függően fehérek, halvány vagy erősebb rózsaszínűek, csillag alakúak, amelyek gömb formába rendeződnek. A legtöbb fajta rendelkezik némi illattal is. Tarthatjuk kúszónövényként vagy koszorúalakban felfuttatva.
A viaszvirág gondozása
A viaszvirág évelő szobanövény, fénykedvelő növény, átlagos hőmérsékletű szobában tartható. Télen elegendő számára a 12-18 C fok közötti hőmérséklet, ez az alacsonyabb hőfok szükséges is a virágzásához, hiszen ha egész évben melegben tartjuk, akkor nem hoz virágot. Helyezzük déli, délnyugati ablakba, hogy elegendő legyen számára a fény.
Vízigényét tekintve átlagos igényekkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy ha melegben tartjuk, akkor bőségesen öntözni szükséges, ám egyébként nem igényel túl sok vizet. Sőt! Érzékeny a túlöntözésre, amelyre levelei elhervadásával, kókadásával, gyökerei elrothadásával reagál. Ha erre gyanakszunk, akkor mielőbb ültessük át a növényt, és a továbbiakban csak mérsékelten öntözzük!
Átültetése tavasszal esedékes, ám az idősebb példányokat elegendő két-három évente átültetni. Ültessük a növényt jó vízáteresztő képességű, laza, ám tápanyagban gazdag talajba. Tavasztól őszig a növekedési időszakban öntözzük hetente kétszer, télen azonban csupán havi egyszer-kétszer. Tápoldatozzuk rendszeresen, ezt gazdag virágzással hálálja meg.
Nyáron nyugodtan kitehetjük a növényt a kertbe vagy a teraszra, ám mindenképpen óvjuk a tűző napfénytől!
A viaszvirág virágoztatása
Virágai késő tavasszal és nyáron nyílnak, nem ritka, hogy akár tavasztól őszig folyamatosan virágzik. Virágzáskor nem szabad mozgatni a növényt, a legjobb, ha a virágokat sem érintjük meg ilyenkor, hiszen ezek hatására eldobhatja a virágokat!
Fontos tudni, hogy a virágok apró kocsányokon fejlődnek ki, amelyek a virágok hervadása után is a növényen maradnak. Ezeket a kocsányokat nem szabad eltávolítani, hiszen a következő évi virágok rügyei is ezeken fognak kifejlődni!
Az idősebb töveket ne ültessük át minden évben, mert a növény szereti, ha már gyökerei átszőtték a földlabdát, megtöltötték a cserepet, ilyenkor gazdagabban is virágzik majd!
Ha nem hoz virágot, a következő okok állhatnak a háttérben:
- Túl sötét helyen, árnyékban tartjuk (helyezzük át a növényt déli vagy délnyugati fekvésű ablakba)
- Télen is melegben tartottuk (télen elegendő számára a 12-18 C fok)
- Kevés számára a tápanyag (tápoldatozzuk, trágyázzuk rendszeresen)
- Bimbós állapotban vagy virágzáskor ne mozgassuk a növény cserepét, és ne érjünk a virágokhoz, és ilyenkor ne párásítsunk körülötte, mert ezekre a virágok eldobásával reagál
- Eltávolítottuk a kocsányokat az előző virágzáskor? (Ezeket mindig hagyjuk a növényen, mert a következő évi virágok is ezeken fejlődnek majd ki!)
- A virágzás elmaradásának oka lehet az is, ha túl nagy cserépben van a növény.
A viaszvirág szaporítása
A viaszvirág legegyszerűbb szaporítási módja a hajtásdugványokkal történő szaporítás. Jól gyökeresedik, a dugványokat állítsuk nedves homokba (egy levélpárral rendelkező dugványok, a levélpár alatt 2-3 cm-es szárrésszel), meleg, világos helyre. Vízben is jól gyökeresedik.
A viaszvirág betegségei, kártevői
A viaszvirág megfelelő tartási körülmények között évekig, évtizedekig ékesítheti a lakásunkat, és évről-évre megörvendeztet minket a virágaival.
Fontos, hogy minden évben biztosítsunk számára nyugalmi időszakot, amikor hűvösebb körülmények között tartjuk, kevesebbet öntözzük, és megvonjuk tőle a tápoldatokat is.
A túlöntözésre a levelei pöndörödésével, eldobásával, fonnyadásával reagál, a vízhiányra és a túl sok műtrágyára pedig a levelei szélének megbarnulásával vagy a levelek eldobásával.
Nem kedveli a gyakori mozgatást, ezt inkább mellőzzük!
Kártevői közül említésre méltó a pajzstetű és a gyapjastetű. Ezek leginkább akkor károsítják a növényt, ha nem megfelelőek a tartási körülmények. Ilyenkor elkerülhetetlen valamilyen kártevőirtó szer használata.
Mire futtassam a növényt, ha már túl nagy? Évek óta egy magam gyártotta dróthurokra futtattam, tekergettem, de azon már nem férnek el az új ágacskák, csak nőnek és nőnek.