japán lonc

Az örökzöld japán lonc jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Messziről érezhető kellemes illatfelhő, kúszó habitus, gyors növekedés és mindezek mellé még örökzöld is, ez nem más mint az örökzöld japán vagy más néven illatos lonc.

A japán lonc jellemzői

Az örökzöld japán lonc (Lonicera japonica ’Halliana’) Kelet-Ázsiából származó, erőteljes és gyors növekedésű, csavarodó indákkal kapaszkodó cserje, melynek egész évben zöldek a levelei. Levelei mindkét oldalukon szőrözöttek, változatos mintákkal rajzolatosak, melyeken a sötét- és világoszöld színek keverednek egymással, 3-8 cm hosszúságúak, a növény csak a leghidegebb teleken hullajtja el azokat. Gyorsan növekszik, nevelhető szabadban és télikertben is. Főleg a hűvösebb helyiségeket, árnyékos helyeket kedveli. Szépsége és illata miatt már az igen régi korokban is kedvelt dísznövény volt, május királynője-ként is nevezték.

A mácsonyavirágúak rendjébe és a loncfélék családjába tartozik kb. 150-170 lonctársával együtt.

Különlegessége, hogy egyszerre gyönyörködhetünk a fehér és sárga virágaiban, virágai eleinte fehérek, majd elvirágzáskor sárgává válnak. Mivel a nyíló és elvirágzó virágok folyamatosan jelen vannak a növényen, így varázslatos látványt nyújtanak a kétszínű virágok a sötétzöld lombozat előterében. Júniustól szeptemberig virágzik. Hajtásainak hossza meghaladhatja a 4 métert is, ugyanakkor nem agresszív növekedésű, jól kordában tartható, ha korlátozottabb hely áll csak a rendelkezésünkre.

Virágaiból őszre kékesfekete bogyókat nevel, melyek ERŐSEN MÉRGEZŐEK! A madarak ugyanakkor előszeretettel fogyasztják, így bármely madárbarát kertbe erősen ajánlható.

Eredeti élőhelyén, Kínában a hagyományos orvoslás is használta ezt a növényt: virágainak és szárított leveleinek gyógyerőt tulajdonítottak.

Télálló növény, kúszó habitusa miatt alkalmas kerítések, támfalak, pergolák befuttatására, de akár talajtakaróként is jól funkcionál.

A japán lonc igényei és gondozása

japán lonc

Az örökzöld japán lonc alapvetően kevés gondozást igénylő növény. A növény számára a félárnyékos helyek az ideálisak, de tolerálja a teljes napfénynek kitett helyeket is. Ha teljesen árnyékos helyre ültetjük, akkor számolnunk kell vele, hogy idővel elveszíti a növény a levelei egy részét, és csak szegényesen virágzik. Talajra nem igényes, de szebben, erőteljesebben fejlődik tápanyagban gazdag, humuszos talajban. Vízigénye közepes, a fiatalabb növényeket öntözzük rendszeresen, de az idősebb növények átvészelik a hosszabb, aszályosabb időszakokat is.

Egyedül metszeni szükséges, melyet évente, kora tavasszal, kb. márciusban végezzünk el. Metszése rendkívül egyszerű, vágjuk vissza azokat a hajtásokat, amelyek túl hosszúra nőttek, illetve azokat, amelyek elöregedtek vagy elszáradtak. Időnként érdemes megifjítani is a növényt, ezzel arra ösztönözzük, hogy új, friss hajtásokat fejlesszen. Ifjító metszés során, radikálisan, akár közel a tövéhez (kb. 50-60 cm-re) visszavágjuk a növényt, így teljesen új hajtásokat fog nevelni, egészen megfiatalodva!

Mivel nagyon egyszerűen nevelhető, és gondozása sem igényel különösebb szaktudást, ezért kezdő kertészek is bátran választhatják.

Télállósága: USDA 4A zóna (-34,4 C fok)

A japán lonc szaporítása

A növényt nem nehéz szaporítani, vágjunk le róla félfás vagy zöld dugványokat, és ültessük ezeket jó vízáteresztő, folyamatosan nedvesen tartott talajba. Dugvánnyal késő tavasztól egészen őszig szaporítható. Szaporítható bujtással is: egy ágat hajtsunk le a talajra, súlyozzuk le, és fedjük le némi földdel.

A japán lonc kártevői és betegségei

Néha megtámadhatja a növényt a lisztharmat, kártevői pedig a levéltetvek lehetnek. A gombás megbetegedésekre főleg az árnyékosabb helyeken hajlamos.

Total
1
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
tuja

Tuják, életfák pusztulása

Következő cikk
gyöngyvirágcserje

A gyöngyvirágcserje jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Kapcsolódó cikkek