veronikacserje

A veronikacserjék jellemzői, gondozásuk, szaporításuk, fajtáik és kártevőik

Ma már hazánkban is egyre elterjedtebbek az ősszel virító veronikacserjék, a nyárutó közeledtével egyre nagyobb számban tűnnek fel a kertészetekben vagy az áruházak szezonális kínálatában. Igen mutatós, hosszan virágzó cserjék, melyek erkélyen és cserépben is jól nevelhetők, és kis odafigyeléssel akár évekig is gyönyörködhetünk szépségükben.

A veronikacserjék jellemzői

A veronikacserjék (Hebe x hybrida)  kiültetve szinte minden kertben megállják a helyüket. Népszerűségük különösen azért kezd növekedni, mert ezek a növények olyan időszakban mutatnak a legszebben, amikor a kertünk többi növénye már éppen hanyatlásnak indult. Örökzöld cserjék, melyek bőségesen virágoznak ősszel.

veronikacserje

A veronikacserje fagyérzékeny, alacsonyra növő (maximális magassága 1 m), de sűrű lombozattal és sűrű ágrendszerrel rendelkező cserje. Levelei lehetnek sötétzöldek, ezüstszürkék, szegélyezettek, tarkák, hosszúkás vagy ovális formájúak. Az alapfajták bőségesen és dúsan virágoznak, az újabban megjelenő tarka levelű fajták viszont már csak kevésbé feltűnő virágzattal rendelkeznek, ezeknél inkább a lombozat színe jelenti a díszítőértéket. A szürke télben igen mutatósak változatos színben pompázó leveleik. Virágainak színe rendkívül változatos: lehetnek kékek, lilák, fehérek és rózsaszínek. Virágzási idejük nem túl hosszú, ám vannak olyan fajtáik, melyeknél a virágzás hosszabb időszakon át tart. Bokraik kompaktak, kerekded formájúak.

Fagyérzékenysége miatt sokan inkább ablakládában vagy cserépben nevelik, fűtetlen, 6-8 C fokos helyiségben, világos helyen jól átteleltethető.

A veronikacserjék igényei és gondozásuk

A veronikacserjék – ahogy már említettük – fagyérzékeny növények, ezért teletetésükről minden esetben gondoskodni szükséges. A talajt tekintve inkább a savanyú talajokat kedvelik, melyek ugyanakkor tápanyagban gazdagok. Nyáron rendszeres öntözést igényelnek, télen viszont nem kedvelik, ha nedves a talaj. Helyezzük őket napos vagy félárnyékos fekvésbe, széltől védett helyre.  Az elnyílott virágokat folyamatosan vágjuk le a növényről.

veronikacserje

Ültetés előtt áztassuk be a földlabdás növényt fél-egy napra. Évente egyszer, tavasszal trágyázzuk meg a talajukat: komposzttal, érett trágyával, de vigyázzunk, nehogy túladagoljuk!

Ha kiültetve szeretnénk átteleltetni, akkor a tövét mindenképpen vastagon takarjuk mulccsal, és magát a növényt is védjük, takarással, de még így is nagy a rizikó, hogy elfagy (csupán -10 C fokot bír)

A veronikacserjék szaporítása

A veronikacserjéket legegyszerűbben dugványozással szaporíthatjuk.

Néhány gyakoribb veronikacserje fajta

  • Örökzöld veronikacserje (Hebe andersonii): alacsony, élénkzöld, apró levelű, párnát képező cserje, virágai nyár végén nyílnak sűrű fürtben.
  • Vaskoslevelű veronikacserje (Hebe pinguifolia): elsősorban a leveleivel díszítő fajta, apró zöld, kékeszöld levelekkel, virágai fehérek. Május-júniusban virágzik, kb. 30 cm magasra növő cserje. Ideális talajtakaró.
  • Hebe ’Green Globe’: szintén csupán 30 cm magasra nő, tömör cserje. Fehér virágokat hoz tavasszal.
  • Hebe ’Caledonia’: érdekessége a vörös szárakon hozott vörös szegélyű kékeszöld levelei. Júniustól októberig virágzik, mintegy 60 cm magasra nő.

A veronikacserjék kártevői

A cserjék friss hajtásait időnként megtámadhatják a levéltetvek, lombja pedig érzékeny lehet a gombás megbetegedésekre.

Total
2
Shares
1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
magyal

A magyal – a kedvelt karácsonyi dekoráció

Következő cikk
banánfa

A banán jellemzői, gondozása, teleltetése, szaporítása és kártevői

Kapcsolódó cikkek