A simafenyő (selyemfenyő) jellemzői, igényei és gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Először egy arborétumban találkoztam simafenyővel, amelynek gyengéd szépsége, légiessége azonnal magával ragadott, és ez a „szerelem” a mai napig tart.

A simafenyő / selyemfenyő jellemzői

A simafenyő, amerikai simafenyő vagy selyemfenyő (Pinus strobus) a fenyőfélék családján belül a tűnyalábos fenyők nemzetségébe tartozik. Elterjedését tekintve Kanadából és az Amerikai Egyesült Államok keleti részén honos, ahol sík- és dombvidékeken él. Innen terjedt el világszerte, hazánkban is igen kedvelt örökzöld díszfa.

Helyigénye nagy, magasra, mintegy 15-20, nemritkán akár 30 méter magasra is megnőhet (eredeti élőhelyén akár 50 m-re is), szélessége is tekintélyes, bár magasságához képest karcsúnak mondható. Koronája szabályos kúp alakú. Kérge zöldes sötétszürke, még az idősebb példányoké is sima, csak az igen öreg példányoké lesz mélyen barázdált. Tűlevelei ötös csoportokban nőnek, tapintásuk selymes, finom, levelei vékonyak, 5-12 cm hosszúságúak. Felületük szürkészöld. Porzós virágzata sárgás, a termős virágzatok rózsaszínűek. Toboza meglehetősen hosszú, akár 15 cm is lehet, 3-4 cm széles. Fiatal korában zöld, majd világosbarna, fehér gyantacsepp megjelenés gyakori rajtuk. Tobozai két év alatt érnek be, amikor is kihullanak a magvaik, de a tobozok még ezután is a fán maradnak sokáig.

Simafenyő az Alcsúti Arborétumban

Sok kertészeti változata létezik, ám a magyarországi főként meszes talajok miatt, ezek elterjedése igen csekély. Tobozát előszeretettel alkalmazzák a virágkötők, főleg koszorúk készítésére.

A simafenyő / selyemfenyő igényei és gondozása

A simafenyő a párás környezet kedveli, párás viszonyok között érzi magát a legjobban. A meszes talajokat rosszul tűri, de azok kötöttségére nem érzékeny. Vízigénye közepesnek mondható, mérsékelten öntözzük.

Napos, világos helyre ültessük, semleges vagy enyhén savanyú talajba. A tűző napot kerülni kell, főleg nyáron a déli órákban ne érje közvetlen napfény, így olyan helyre ültessük, ami ezekben az órákban árnyékos. Ültetésére az ősz a legmegfelelőbb időszak, mert ilyenkor jobban begyökeresedik. Ültetés után célszerű mulcsot szórni köré, mely folyamatosan nedvesen tartja a földet. A simafenyő igen lassan gyökeresedik, ezért egy éven át öntözzük minden nap. Ezt követően elegendő ritkábban is öntözni. Szárazabb időszakokban (nyáron, de akár ősszel és télen is) szükséges az öntözése.

Fentieket leszámítva a későbbiekben nem sok gondozást igényel. Évente kétszer (tavasszal és ősszel) szórjunk alá hosszúhatású szerves tápanyagot.

A simafenyő / selyemfenyő szaporítása

A simafenyő magvetéssel szaporítható, melyeket az első években teleltetni szükséges.

A simafenyő / selyemfenyő kártevői és betegségei

A simafenyőnek több betegsége is előfordulhat. Érzékeny egy gombás betegségre, emiatt ma már ritkábban telepítik. Veszélyes kórokozója a ribizlirozsda, mely nem csak a fiatal, hanem az idősebb példányokra is veszélyes lehet, és elpusztíthatja azokat.

Ha levelei elkezdenek sárgulni, az két okra vezethető vissza: egyik a túlöntözés, a másik a tápanyaghiány. Mivel gyorsan növő fa, ezért sok tápanyagot igényel. Mivel érzékeny a talaj kémhatására, ezért a sárgulást a meszes talaj is okozhatja. A levelek sárgulását vagy barnulását okozhatja a túl erős napfény is.

Gyökérrothadást okozhat a túlöntözés, ha túl tömött, nem jó vízáteresztő a talajunk.

Az erős vízhiányra a növény tűlevél hervadással reagál.

A túlzott gyantásodás utalhat kártevőre vagy betegségre, de oka lehet egy fizikai sérülés, egy magas talajvízsszint vagy egy fagyási sérülés is.

Tűleveleit károsíthatja az ún. tűkarcgomba, mely tavasz végén jelenik meg tűszúrásszerű barna pontok vagy csíkok. Ezek a levelek idővel lehullanak, és erősebb fertőzés esetén a növény is elpusztulhat.

 A simafenyő / selyemfenyő változatai

Ma már az alapfajon kívül számos kertészeti változatban létezik a simafenyő, így mindenki megtalálhatja a kertjébe legjobban illeszkedőt.

  • Pinus strobus ’Fastigiata’: a simafenyő oszlopos változata, melynek kifejlett magassága 10-13 méter. Koronája keskeny kúp alakú.
  • Pinus strobus ’Nana’: a legkisebb simafenyő változat, mindössze 2-3 méteresre nő, koronája gömbölyded, kissé szabálytalan ágrendszerrel, lassú növekedésű.
  • Pinus strobus ’Pendula’: csüngő ágrendszerrel bíró, közepesen gyorsan növő fajta
  • Pinus strobus ’Contorta’: különlegessége, hogy tűlevelei kékes-zöldek és csavarodottak, kifejlett magassága 8-12 méter, szélessége 6-9 méter. Ágai enyhén felfelé állnak, ágrendszere laza.
  • Pinus strobus ’Radiata’: szabálytalan gömb alakú fajta, idősebb korára jelentősen szélesedik.

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk

A lucfenyő jellemzői, igényei és gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Következő cikk
gyömbérgyökér

A gyömbérgyökér jellemzői, gondozása és igényei, szaporítása, kártevői és betegségei

Kapcsolódó cikkek