A hunyor (Helleborus) jellemzése gondozása és szaporítása

Már az ókorban is ismerték és használták, a gonosz szellemek elűzése alkalmával, ezt a kora tavasszal nyíló, szép bókoló virágot: a hunyort.

Főként a Balkán-félsziget, Dél és Közép-Európa, Törökország, Kína nyugati területein őshonos növény. Hazánkban is az őshonos növények között tartjuk számon három faját, a kisvirágú hunyort, a pirosló hunyort és az illatos hunyort: Mindhárom faj védett növény. Az Északi-középhegységben a pirosló hunyor, a Dunántúlon a kisvirágú hunyor és a Dél-Dunántúlon az illatos hunyor élőhelyét találjuk.

A hunyor (Helleborus) jellemzése

Egyik legfőbb jellemzője a növénynek, hogy már nagyon korán tavasszal, de előfordul, hogy már télen is megjelennek virágai. A hunyor egy középmagas évelő, a boglárkafélék családjához tartozó mérgező növény. Sok közülük lombhullató és van közöttük örökzöld faj is. A levelek tenyeresen összetettek, mélyen szeldelt, mélyzöld vagy világoszöld fényes levelek. A virágok csésze alakú bókoló szirmaikkal, sárga porzóikkal adnak különleges látványt a növénynek. Színük között megtaláljuk a fehér, a rózsaszín, a sötétvörös, a kék és zöldes árnyalatú virágokat. A növény virágzása tartós, sokszor majdnem egy hónapon át virágoznak a sziromszerű virágtakaró levelek. A csészelevelek sokáig megmaradnak a növényen, csak a színük változik zöldre vagy bíborra.

A hunyor (Helleborus) ültetése és gondozása

A hunyor egy különleges növény, mely gondozásra nem igényes. Kedveli a meszes talajt, lehetőleg félárnyékba ültessük, és a talaj legyen jó vízáteresztő képességű. Magyarország területén mindenhol meg él és szépen fejlődik. Legalkalmasabb időpont a növényültetésre a nyár, augusztus vége szeptember eleje. Ez az időszak főleg a tőosztással szaporításra különösen alkalmas. A hunyor, mivel tél végén vagy kora tavasszal virágzik, számára a nyár már a nyugalmi időszakot jelent, ezért nincs szüksége öntözésre, még a forróság idején sem. A hunyor legtöbb faja télálló, de a kemény hideg telek ellen nem árt, ha ősszel a tövét kéregmulccsal, vagy lomtakaróval védjük. Mivel hosszúéletű évelőnek számít, nem szükséges sűrűn átültetni, sokáig maradhat ugyanazon a helyen. Bokrok és fák árnyékában meghúzódva, ligetes kertekben, sziklakertekben is évekig hosszan megmarad és virágzik újra meg újra.

Gondozáskor ha szükséges, a régi elszáradt leveket (január-február) vágjuk le, mellyel a levélfoltosságot is megelőzhetjük. Ugyanis ha a növény levélfoltos lesz, elpusztul. Hajlamos a hunyor a gyökérrothadásra, ez a gombás betegség főleg a nedves, mocsaras területek, helyén vagy közelében terjed, ezért ügyeljünk ültetésnél a talaj fertőzésmentességére is.

A hunyornak lehet vírusos betegsége is, ilyenkor a növény levelein fekete csíkok jelennek meg, szirmai és levelei deformálódnak. Védekezni csak úgy tudunk, ha minden fertőzött részt eltávolítunk a növényről és elégetjük a fertőzött leveleket. A hunyor (Helleborus) ültetése és gondozása.

A hunyor (Helleborus) szaporítása

A hunyor szaporítását magról és tőosztással végezhetjük. A tőosztásnál vigyázzunk, mert a növény az átültetést rosszul viseli.

Magról szaporításkor az anyanövény körül elszóródott és kikelt magoncokat kora tavasszal szedjük ki és ültessük el végső helyére. Ha megszedjük a magokat, akkor cserépbe nevelhetünk magoncokat, melyek tavaszra kikelnek és átültethetjük végleges helyére. A magoncokat cserépben tartva két-három évig is hagyhatjuk, mielőtt végleges helyükre ültetjük, csak a téli hideg ellen védjük meg.