A vörös sédkender egy igen jellegzetes, magas termetű, ernyős virágzattal rendelkező lágyszárú évelő, mely vonzza a méheket. Minden évelőágyásban ott a helye!
A sédkender jellemzői
A sédkender (Eutrochium, régebben Eupatorium) világszerte több, mint 600 fajjal rendelkezik, ezekből nálunk is honos több faja. Ezekből a kertekben csupán néhány fajjal találkozhatunk. Leggyakoribb fajtája a vörös sédkender (Eutrochium purpureum) és a szeplős sédkender (Eutrochium maculatum), melyek akár 2 méter magasra is megnőnek. A vörös sédkender némileg jobban tűri a szárazságot, mint a többi fajta.
A legtöbb faja 150-200 cm magasra is megnő. A szárai felfelé törekednek, melyeken lándzsa alakú levelek fejlődnek. Nyár végén, ősz elején (augusztus, szeptemberben) hozza tompa rózsaszín vagy fehér, ernyőbe tömörülő virágzatát. Virágának nincs erős illata, ugyanakkor remekül vonzza a méheket, pillangókat, ezért minden rovarbarát kertben ott a helye! Virágzata ősszel bebarnul, pihés ernyői ilyenkor is vonzóak. Levelei ősszel besárgulnak, télre lehullanak, viszont a szára és pihés ernyővirágzata egész télen díszít.
Gyors növekedése és magassága, valamint terebélyessége miatt alkalmas térelválasztásra, takarásra is, árnyékában még a legmelegebb napokon is időzhetünk. Nagy előnye, hogy még a magassága miatt sem igényel támasztékot, hiszen rendkívül erős szárral rendelkezik.
Ma már hazánkban is több változata kapható.
A sédkender igényei és gondozása
A sédkender egyszerűen gondozható évelő, legjobban napos fekvésben (de nem egész nap tűző napon) érzi jól magát, de jól megél félárnyékos helyen is. Fontos számár a nedves talaj biztosítása, ahol a jó vízelvezetés is megoldott. Szárazságtűrése közepes, ezért fontos a folyamatos mulcsréteg, a tövének a takarása, mely folyamatosan nedvesen tartja a növény talaját, nem engedi kiszáradni. Nyáron, hosszabb ideig tartó szárazságban heti egyszer alaposan öntözzük meg. A homokos talajt nehezen viseli, ezért azt mindenképpen dúsítsuk komposzttal.
Hazánkban teljesen télálló, jól bírja a -20 C fok alatti hőmérsékletet is. Télire hagyjuk meg a növényt, hiszen télen is díszítőértékkel bír, ahogy a többi lágyszárú évelőt, ezt is kora tavasszal, márciusban érdemes csak visszavágni, hogy helyet adjunk az új hajtásoknak.
A sédkender szaporítása
A sédkender szaporítható magról, ősszel vessük el a magjait. Magjai hideghatást igényelnek, és fényre csíráznak, ezt vegyük figyelembe a magról való szaporításakor. A magokat csak sekélyen takarjuk földdel, és tegyük ki télire a szaporítótálcákat, hogy tavaszra kicsírázzanak a magok. Ezenkívül jól működik nála a tavasszal végzett tőosztás, és szaporíthatjuk nyáron zöld dugványozással is
A sédkender kártevői és betegségei
A sédkender általában nem érzékeny a kártevőkre, néha azonban a levélaknázó molyokkal meg kell küzdenie. Betegségek sem jellemzők a növényre. Ha túl szárazak a körülményei, akkor a levelei megéghetnek.
