Az őszi vérfű egy magasra növő, légies hatást keltő évelő növény, melynek minden természetközeli és prérikertben ott a helye!
Az őszi vérfű jellemzői
Az őszi vérfű, másik nevén orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) a rózsafélék családjának, vérfű nemzetségébe tartozó növény. Elnevezése arra utal, hogy már az ókor óta használják teáját vérzések csillapítására. Nevezik még vérharmatfűnek és vérszopókának is. Kertekbe, ágyásokba jól illeszthető dísznövény, főleg a természetközeli kertekbe ültessük bátran!
Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is honos növény. Hazánkban vadon a Dunántúli-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon gyakori, és előfordul még a Mecsekalján is. Ritkábban ugyan, de találkozhatunk vele a Duna-Tisza-közén, ám a Tiszántúlon és a Nyírségben teljesen hiányzik.
Magas termetű (50-100 cm), légies, lazító hatású lágyszárú évelő növény, melynek eredeti élőhelye a nedves lápos rétek, kaszálók. Jellegzetes karmazsinvörös virágai nyár végén kezdenek nyílni és az ősz első felében díszítenek. Levélzete hosszúkás, zöld levelekből áll, melyek fonákukon kékeszöld árnyalatúak. A virágok tömör, hosszúkás füzérvirágzatva tömörülnek. Négyélű kaszattermésében egy aszmag fejlődik.
Régóta nyilvántartják gyógyhatása miatt is, sebforrasztóként, váralvadást elősegítőként és vérzéscsillapítóként is alkalmazták, alkalmazzák. Emellett gyakran használták hasmenés ellen, erős menstruációs panaszokra, görcsoldásra is. Klinikai vizsgálatokkal igazolták antimikrobiális hatását is. Gyógyászati célra virágzó hajtásait július, augusztus hónapokban gyűjtik.
Az őszi vérfű igényei és gondozása
Nem nagyigényű növény, gondozása egyszerű, könnyen nevelhető. Leginkább a napos, világos helyeket kedveli, ültessük jó vízáteresztő képességű talajba, de bármilyen kerti talajon megfelelően fejlődik.
Rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, különösen oda kell rá figyelnünk a hosszabb száraz, aszályos periódusokban, hiszen eredeti élőhelyén is lápos, vizenyős területen él. Ha tartósan nem kap elég vizet, akkor a levelei barnulni kezdenek. Igényli tehát az állandóan nedves talajt. Ha magas nitrogéntartalmú területre ültetjük, akkor idővel más fajok kiszorítják onnan. A talaj kémhatására nem érzékeny.
Ültessük kerti tavak közelébe, más mocsári növények társaságába.
Az őszi vérfű szaporítása
Az őszi vérfű alapvetően önvető növény, virágai szélbeporzásúak. Szaporíthatjuk magról és tőosztással is. Töve terjedő, így önmagától is terjed. Tőosztását érdemes nagyjából ötévente megtenni, a növény megifjítása céljából.
Az őszi vérfű kártevői és betegségei
Kártevői, betegségei gyakorlatilag nincsenek, egyedül a megfelelő nedvesség biztosítására kell ügyelnünk vele kapcsolatban.
