Az édeskömény (Foeniculum vulgare) jellemzése, gondozása, szaporítása

Először kisgyermekkoromban találkoztam illatával, amikor kistestvéremnek főzték a teát belőle, mert fájt a hasa. Azóta sem felejtettem el, azt az édes, kellemes illatot, és azt, hogy a baba nem sírt tovább a hasfájástól. Akkor még nem tudtam, hogy a tea édeskömény-magból készült.

Gyógyszer- és fűszernövény, melyet már ismertek és használták az ókorban is. Madeira szigetén különösen sok édeskömény termett az ezernégyszázhúszas években. Ma már napjainkban a világ szinte minden mérsékelt és meleg éghajlatú vidékén termesztik, Bulgáriában és Franciaországban a legtöbbet. Hazánkban elsősorban a közönséges édesköményt termesztik, mintegy ezerötszáz hektáron.

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) jellemzése

Ritkán kétéves évelő növény, ami harminc-negyven centiméter hosszúságú. Levelei többszörösen szárnyasan összetettek és szórt állásban helyezkednek el. Az ernyős virágzat mindig a szárak végén nő, a termése a kaporéhoz hasonló, annál valamivel nagyobb. A termés kissé csípős és kissé édeskés ízű, mely fűszernek a legjobb. A római édeskömény a legédesebb és egyáltalán nem csípős ízű.

Az édeskömény meleg és fényigényes, az elmúlt évezredekben jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz is. Fagyérzékenysége közepes, a közönséges édeskömény tövei elviselik a hó nélküli telet is, a római édeskömény kevésbé fagytűrő. Ha nem kap elég fényt a növény, az édeskömény virágzata nem fejlődik rendesen és a virágok magkötés nélkül is elhervadhatnak. Szórt fényben és félárnyékban sokkal kevesebb magot hoz, mintha éri elég napfény. Az olasz édesköménynek kevesebb a fényigénye.

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) temesztése és gondozása

Erősen változó a növény vízigénye, az intenzív növekedési szakaszban, szükséges lehet, öntözésre, azonban mikor a virágzás ideje bekövetkezik, a sok csapadék ronthatja a maghozamot. Öntözést a későbbi időszakban sem igényel az édeskömény. Esetleg az első évben van szükség vízpótlásra, a későbbi években a mélyre hatoló gyökér már ellátja vízzel a növényt.

Az édeskömény bármilyen talajon megél, de legeredményesebben a középkötött talajon termeszthető. A nyirkos, hideg, pangó vizes talaj nem jó a növény termesztéséhez azon a talajon kipusztul. Tápanyag igénye nem nagy, alkalmanként közepes mennyiségű tápanyagra lehet szüksége.

Termesztés szempontjából a legfontosabb édeskömény változatok: a közönséges édeskömény, a római vagy fűszer édeskömény és az olasz vagy gumós édeskömény. A gumós édesköménynek termése kellemetlen ízű, ezért csak kizárólag a szárgumójáért ültetik.

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) felhasználása

Az édeskömény csak egészben szabad tárolni, mivel az illó-olaj tartalma gyorsan csökken. Az étkezési kultúrában fontos szerepet tölt be, mint zöldség és fűszer, az édeskömény használata, mivel nagyon sokrétűen használható különböző húsokhoz, halakhoz, de használják tésztafélék, kalácsok ízesítéséhez is.

Az édesköményt a gyógyászatban csodaszerként tartják számon. A csecsemő és gyermekgyógyászatban is és felnőttek részére is alkalmazzák görcsoldásra, hasi és mellkasi panaszok enyhítésére. Frissen vagy szárítva használhatók világoszöld levelei, kellemes, édes ízű, jellegzetes aromával. Magvait szárított formában használjuk teaként.

Az édesköményt a kozmetikai ipar is alkalmazza, sőt már a régi egyiptomi, görög és római orvosok is használták. Olaja oldja a feszültséget a szorongást, meggyorsítja a sebek gyógyulást, kisebb sebek kezelésére kiválóan alkalmas.