Különleges gumós zöldségeket mutatunk be ebben a bejegyzésben, melyek őshazája ugyanúgy az Andok, mint a burgonyának. Nem tartoznak ugyanakkor a burgonyafélék családjába, és nem képződik bennük a mérgező szolanin, ha napfény éri őket. Érdemes velük megismerkedni és színesíteni az étrendünket segítségükkel. Nem csupán gumóik, hanem leveleik és virágaik is ehetők.
E gumósok általában magas kalória- és fehérjetartalommal rendelkeznek.
Gumós sarkantyúka
A gumós sarkantyúka (Tropaeolum tuberosum) a sarkantyúka gumós fajtája, az Andok hegyvidékein fontos tápláléknövény. Íze számunkra nehezen megszokható, ám könnyű termeszthetősége és elfogadható mennyiségű terméshozama miatt érdemes termeszteni. Ovális alakú, fehér gumói vannak, átlagosan 60 g-osak. Nyersen csípős, káposztaízű, főzve enyhén gyömbérízű. Őshazájában főzés után lefagyasztják, szerintük így ízletesebb. Kúszónövény, támasztékot igényel, talajtakarónak is használható. A talajjal érintkezve legyökerezik. Késő ősszel nyílnak narancssárga virágai, melyek igen ízletesek. Leveleit salátákba tehetjük. A gumók egészen az első gyenge fagyokig növekednek, csak akkor szedjük fel őket, ha a hőmérséklet -2 C fok alá süllyed. Száraz, hűvös helyen tároljuk őket.
Oca, gumós madársóska
Az oca vagy más néven gumós madársóska (Oxalis tuberosa) a madársóskafélék családjába tartozik. Az oca minden fejlődési állapotában ehető, levelei és virágai is fogyaszthatók. A levelek oxálsavtartalma miatt csak kis mennyiségben fogyasszuk: keverjük például salátákhoz. Gumói élénkszínűek, nyersen ropogósak, de főzve megpuhulnak, pikáns, citromos ízűek. Egyes fajták gumói élénkpirosak, de vannak sárga és fehér színű változatai is.
Az oca gazdag cinkben és káliumban. Oxálsavtartalmát csökkenthetjük, ha leszedés után leveleit a napfényre tesszük. A legtöbb sav a gumó héjában van, ezt főzés közben a hús is átveszi, ezért legjobb, ha főzés előtt meghámozzuk. Kis gumókat hoz, a legnagyobbak is csak tojás méretűek.
Termesztése a gumók elvetésével indul, akár már tél végén, ezzel időt nyerhetünk. A fagyok elmúltával kiültethetjük a palántákat. Igen terebélyes növények lesznek, így kb. 50 cm-re ültessük őket egymástól. A gumók akkor fejlődnek, amikor a nappalok már 9 óránál rövidebbek, ezért november közepénél hamarabb nem szüretelhetők, de minél tovább várunk, annál több gumót takaríthatunk be. A gumók a felszín közelében helyezkednek el. A felszedett gumókat helyezzük egy napos ablakpárkányra, ahol egyre édesebbek lesznek. Egy-két hét múlva tegyük a gumókat száraz, fagymentes, hűvös helyre, ahol tavaszig elállnak.
Gumós bazella
A gumós bazella (Ullucus tuberosus) az Andok vidékén a burgonya után a leggyakrabban termesztett növény. Gumói élénk színűek, íze hasonlít a cékláéhoz, gazdag karotinban és B-vitaminban. Gumói a főzés vagy sütés során megpuhulnak, levelei is ehetőek.
Szintén hosszú tenyészidejű, igényli a meleget és a vizet, de a hőséget nem kedveli. Sok kisebb gumót fejleszt, melyek nagyjából szilva méretűek. Szintén előnevelt palántákat szükséges nevelnünk a gumóiról, a fagyok elmúltával ültethetők csak ki. A betakarítása csak a mérsékelt fagyok előtt lehetséges, hiszen még ősszel is növekszik. Ha korán jönnek a fagyok, az gátolja a gumók teljes kifejlődését.
Inkagumó
Az inkagumó (Smallanthus sonchifolius) a napraforgó rokona, a nyár végén hozza kis narancssárga virágait. 1,5 m magasak a szárai. Ősz közepére nőnek meg ovális alakú gumói, egy növény alól akár 3-6 kg-ot is leszedhetünk. Perui földi almának is nevezik. Édes, frissítő íze van, magas a cukorfoka. Azonban édességét nem a glükóz vagy a fruktóz adja, hanem a frukto-oligoszacharidok, melyek az inzulinban (vagy pl. a csicsókában) is vannak. Ezért jó cukorbetegeknek, mert csökkenti az éhgyomri vércukorértékeket. Magas a káliumtartalma, ami csökkenti a vérnyomást. Elősegíti az emésztést, és a fogyókúrában is segíthet.
Gumóiról szaporítható is, tél végén cserepezzük be őket. A fagyok után ültessük ki a palántákat. A gumók szintén ősszel kezdenek el fejlődni, így a betakarítással várjuk meg az első erősebb fagyokat. A gumókat – csakúgy, mint az ocáét – érlelni szükséges szedés után, így édesebbek lesznek. Egy hét után tegyük száraz hűvös helyre, ugyan a gumók összezsugorodhatnak, de egész télen ropogósak maradnak.
Kedves Anna!
Azt szeretném kérdezni, hogy hol lehet beszerezni ezeket a fajokat? Esetleg fel lehetne venni a kapcsolatot ebben a témában? Érdekelnének tapasztalatok ezeknek a fajoknak a termesztéséről.
Előre is köszönöm!