A gyógynövények gyűjtése a hagyományok szerint is igen meghatározó Magyarországon és régmúltra tekint vissza, hiszen számtalan egészségügyi problémát orvosolhatunk a csaknem 300 fajta gyógynövényünk segítségével, ill. használhatjuk őket mankóként egy-egy betegség esetén.
Nem árt azonban tisztában lenni vele, hogy bármilyen egyszerűnek tűnik is e feladat, a valóságban megkerülhetetlen tényekkel kell tisztában lenni és számos kritériumot kell szem előtt tartani, mielőtt elindulnánk a természetben gyógynövénygyűjtő válltáskánkkal. Külön szakképesítés nem szükségeltetik ugyan hozzá, viszont vannak alapvető szabályok, melyeket muszáj betartani.
Ide vonatkozó szabályozások
A 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet értelmében az állami fennhatóságú nem védett területeken, naponta személyenként 2 kg gomba, vadgyümölcs és gyógynövény gyűjthető, melyek kereskedelmi forgalomba nem hozhatóak. Védett természeti területeken pedig kizárólag engedéllyel végezhető gyűjtés.
A védettséget élvező, magas eszmei értéket képviselő növények nem gyűjthetőek. A hazánkban előforduló 170 védett és 87 fokozottan védett fajta közül 30 tekinthető gyógynövénynek.
A gyűjtés alapvető szabályai
A megfelelő szakismeret, vagy egy élethű képekkel, esetleg fotókkal illusztrált, részletes leírásokkal ellátott jó szakkönyv elengedhetetlen a gyógynövények begyűjtésekor, hiszen fokozottan ügyelni kell arra, hogy számos olyan mérgező faj létezik, melyek könnyen összetéveszthetőek ártalmatlan és hasznos hasonmásaikkal!
Gyógynövény alapanyagot csak tiszta, vegyi szennyeződéstől mentes, lehetőleg közlekedési útvonaltól és szemétlerakó helytől távolabb gyűjtsünk, a keveredés elkerülése miatt pedig egy időben, azonos területről lehetőleg csak egyfélét. Ne szedjük a növényt műanyag, szellőzetlen edénybe, legjobb a vesszőből font, tiszta kosár, vagy pedig egy táska, ami vászonból, vagy bőrből készül.
A tárolásnál is figyeljünk rá, hogy a száradó gyógynövények csak természetes anyagokkal érintkezzenek, textil, vászon, de ne poliészter és nejlon!
Gyűjtés során ügyelni kell arra, hogy adott növény azon részeit ne szedjük le feleslegesen, melyek később hulladékká válnának, csak a felhasználandó részt gyűjtsük be, hogy a növény képes legyen megújulni, szaporodni! Tisztában kell lenni vele, hogy mely növény mely részei mire és hogyan hasznosíthatóak, ill. hogy a gyógynövények nem minden része tartalmaz minden évszakban azonos hatóanyagot, és ennek megfelelően érdemes megválogatni a gyűjtés módját és idejét. Törekedni kell arra is, hogy csak egészséges és tiszta, féregmentes növényi részeket gyűjtsünk be, lehetőleg napsütéses, száraz időben.
Szezonalitás, gyűjtési módok és hatóanyagok
A gyógynövények hasznosítandó részeit mindig olyankor szedjük, amikor folyamatosan változó mértékű hatóanyagtartalmuk a legmagasabb, ehhez célszerű egy begyűjtési naptárat segítségül hívni. Fontos a helyismeret is, az sem mindegy ugyanis, mit honnan gyűjtünk be, pl. erdős, bozótos vagy éppen vizes, lápos területekről, rétekről vagy homokos talajról.
Egyes növényfajoknak csak a virágját, a levelét, a gyökerét vagy a termését, míg másoknak két-háromféle részét is hasznosítani lehet, ekkor már a gyűjtés során gondoskodni kell az elkülönítésükről. Gyógynövényfajtától függően gyűjthető a virágzat, a levelek, a hajtások, a gyökerek, a kérgek és a termések, ill. a füvek. Ám ezeknél sem árt figyelni egy-két általános dologra, mint pl. hogy nyitott virágokat gyűjtsünk, a legkevesebb kocsányos résszel, a leveleket rövid levélnyéllel szedjük le, a hajtásokat pedig virágzás előtt vagy annak közepén, a kérget csak fiatalabb, kb. 2 cm átmérőjű ágakról, a gyökereket pedig általában ősztől tavaszig gyűjtsük be, a gyógyfűfélék alsó, fás szárrésze nem használható fel, csak a felső nyúlánk részük lehet alapanyag.
