A japán ruta (Orixa japonica) jellemzése, gondozása, szaporítása

A rutafélék igen népes család, körülbelül ezernyolcszáz faját százötvenhat nemzetségbe sorolják a botanikusok. Inkább trópusi, szubtrópusi területek kedvelői.

A japán ruta (orixa japonica), amit bűzcserjének is szoktak nevezni a rutafélék családjába tartozik. Származása és eredeti hazája Kelet-Közép és Nyugat Kína, Japán és Dél-Korea, ahol ötszáz, ezer méteres magasságban nő, a lombos erdőkben, sziklás lejtőkön, bozótos területeken.

A japán ruta szaporítása

Vetéssel jól szaporítható, tavasszal hidegágyba. Amikor a magoncok megerősödnek, konténerbe rakjuk és neveljük tovább. A dugványokat a nyár második felében szedjük melyek ekkor öt-nyolc centiméteresek. Hidegágyi szaporítása gyengébben ered, ezért szaporíthatjuk meleg üvegházban is, melyet decemberben gyökérdugványokkal tehetünk.

Nyugalmi időszakban a sarjak leválasztásával is megoldható a szaporítása. A japán ruta könnyen nevelhető, gond nélkül megél bármilyen típusú és kémhatású talajon, lényeg, hogy laza legyen a talaj.

Gondozása

Nem igényli a rendszeres metszést, jól tűri a telet, és gyakorlatilag kártevő és kórokozómentes növény. Jól érzi magát napos és félárnyékos helyeken. Nagyon mutatós takarónövénynek, sövénynek ültetve vékony ágaival, finom korona szerkezetével. Különleges dísze az őszi lombszíne, amely lehet narancs vagy vörösessárga, de lehet egészen fehérbe hajló halvány citromsárga is.

Az illatos ruta a rutafélék családjába tartozó növényekhez hasonlóan, nagy mennyiségben tartalmaz illóolajat, melyet leveleinek, ágainak megdörzsölésével érezhetünk. Illata főként a tavaszi kihajtáskor, amikor virágzik, és az őszi lombszíneződés idején száll messzire, mely balzsamos, fűszeres aromás illat. Vannak, akik ezt büdösnek ítélik meg, innen is kapta a bűzcserje nevet.

Hazánkban a kertészek a sárga-és fehértarka fajtáit is termesztik. Minden japánkertben ott a helye!