A bubifejecske egyszerűsége ellenére nagyon keresett szobanövény. Nem okoz sok nehézséget a gondozása, gyorsan és szépen éri el a nevében jelzett alakot, mellyel sok örömet hoz az otthonunkba.
A bubifejecskét, a Soleirolia-t a tizenkilencedik század elején fedezte fel Joseph Francois Soleirol botanikus. Korzika szubtrópusi hegyi erdeinek talaján nőtt, ahol a nagy fák árnyéka nedves, a kedvező környezet biztosított és tápanyagban gazdag a talaj.
Igen kiváló talajtakaró növény származása miatt, a nagy dézsás növények mellett a téli kertek ágyásaiban. A kis délszaki növények még Észak-Európa országaiban is meghonosodtak.
A bubifejecske ültetése, gondozása
A bubifejecske kicsi zöld levelei néha szív, máskor vese alakúak, de lehetnek kerekek is. Öt-hét milliméternél nem nagyobbak és rövid, finom üvegszerű nyélen ülnek. Kicsi talajon elterülő növény, mely nagyon gyorsan terjeszkedik. Nagyon gyorsan gyökeret eresztenek, ha a szárak nedves talajra kerülnek. Ezzel a módszerrel a bubifejecske nagyon könnyen szaporítható.
Vegyünk néhány hajtást az anyanövényről, helyezzük tápanyagban gazdag, humusztartalmú, nedves földbe. Ezzel a módszerrel nagyon rövid idő alatt új, erős növényt nevelhetünk.
Ne öntözzük felülről a bubifejecskét, ugyanis a levelek nem szeretik a vizet. A vizet mindig a cserépalátétbe öntsük. Előfordulhat ennek ellenére az idősebb növényeknél, hogy a közepük elsatnyul, a sok kicsi levél ugyanis megnehezíti a fény behatolását.
A bubifejecske nem szárazságtűrő növény, ezért szükséges a rendszeres öntözése. Ha nincs módunk a növényeinkkel rendszeresen foglalkoznunk, célszerű a bubifejecskét a télikertbe vagy a magasabb páratartalmú helyre, nedvességtartó talajba tenni.
A bubifejecske szaporítása
Akinek bubifejecskéje van, jó ha szaporítás területén is kiismeri magát. Ugyanis ha probléma adódna a növénnyel, egyszerűen tudjuk pótolni újjal, ami egyszerű és izgalmas is egyben.
Egész évben lehet szaporítani, a legjobb eredmény tavasszal és nyáron érhetjük el, mert akkor nő a leggyorsabban. Még arra sincs szükség, hogy üveggel vagy műanyaggal letakarjuk.
Az új zöld hajtásokat vágjuk le és azonnal ültessük cserépbe, ahol gyorsan gyökeret eresztenek. Az idősebb gyökerek hajtásai nedves vattán is meggyökereznek. Tegyünk egy tálat a növény mellé, fektessük rá a hajtást, tartsuk jó nedvesen, de csak a gyökerek kifejlődése után válasszuk le az anyanövényről.
Bár a bubifejecske igen szerény, kicsi növény, ha nem vágjuk vissza, rövid idő alatt jelentős méretű golyóvá növekedhet. Pozsgás levelei dús párnát alkotnak, folyamatosan hozza az új hajtásokat.
A bubifejecske virágzása
Szobában a bubifejecske ritkán hoz virágokat, inkább a zöldje miatt kedvelt növény.
Virágcserépben ritkán nő tíz-tizenöt centiméternél magasabbra, csüngőnövényként viszont harminc-ötven centiméter hosszú hajtásokat hoz. A növény a félárnyékot kedveli, semmi esetre se tegyük tűző napra. Jól érzi magát egyedül, de más növényekkel együtt is igen dekoratív. A bubifejecske évekig él. Lehet talajtakaró a nagy dézsákban, vagy anyanövényként hoz egyre újabb hajtásokat.
A bubifejecske betegségei
Ha nem növekszik a növény, valószínű, hogy a víz nem jut el a gyökerekig. Ellenőrizzük, hogy jól ültették e el a növényt.
Amikor a növény közepe elfonnyad, a középső hajtások nem jutnak elég fényhez, oka a sok az új hajtás.
Ha a levelek fonákján mésszerű lepedék látszik, az új hajtások összepöndörödnek, vegyük le az egészséges hajtásokat dugványnak, az eredeti növényt pedig dobjuk ki.
