A szentjánoskenyér őshazája a kelet-mediterrán területek és az Arab-félsziget déli része. Fontos szerepet töltött be élelmiszerként a mediterrán kultúrákban, és állati takarmányként is.
Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) látható Izraelben a Hermon-hegy lábánál elterülő örökzöld lombhullató erdőben. Ma már a szentjánoskenyérfa főként a mediterrán vidékeken őshonos.
Két érdekes helyen szerepel a Bibliában a növény: az egyik a tékozló fiú jól ismert története, akinek amikor elfogyott az apai örökségből kapott jövedelme, már oda jutott, hogy a disznóknak takarmányként adott szentjánoskenyeret ette, ami a nyomor jelképét jelentette az akkori időkben. Szegények eledeleként is emlegették. A másik Keresztelő János története, aki szentjánoskenyér termést evett a sivatagban egyes tudósok szerint, innen ered a neve is.
A szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) jellemzése
A szentjánoskenyérfa kétlaki növény, a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú növényfaj. A szentjánoskenyér sűrű lombú, alacsony növésű örökzöld cserje vagy fa. Sötétzöld szárnyasan összetett levelei kettő-öt levélpárból állnak. Virágai ősszel nyílnak fürtvirágzatban, a barnás, zöldes apró virágoknak nincsenek sziromleveleik. Termése bőr nemű hüvelytermés, mely nagy, fényes sötétbarnára érő és a vastagabb ágakon fejlődnek ki.
Pépes terméshús tölti ki a termésfalat, mely fehérjékben és vitaminokban gazdag, édes, fényes, barna színű kemény mag.
Szaporítása, gondozása
A szentjánoskenyérfát magról szaporíthatjuk. Mivel a magról kelt növényeknek hosszú idő kell ahhoz, hogy teremjenek, érdemes a magról kelt csemetéket átoltani. A fiatal növényeket nevelhetjük dézsákban, majd amikor elérik a megfelelő nagyságot, akkor ültessük ki.
Talajigénye nincs, bármilyen talaj megfelel számára, lényeg, hogy jó vízáteresztő képességű legyen. A túlöntözésre vigyázni kell, de a dézsában nevelt növénynél figyelni kell a kiszáradásra.
A szabadban tartott növényt ősszel vigyük fagymentes helyre, de ne legyen meleg számára.
A szentjánoskenyér felhasználása
Amit talán sokan nem is tudunk, többször fogyasztjuk, mint gondolnánk, mivel az élelmiszeripar széles körben alkalmazza, különböző felvágottak, levesporok, krémek és sajtok gyártásánál fontos adalékanyagként. Használják lisztjét cukorpótlónak és édességek készítéséhez, gyakran csokoládé helyettesítésére.
Alkalmazzák továbbá még az illatszergyártásban is széles körben, főleg az arcpakolások bőrpuhító adalékaként.
Az ókorban a cserzővargák keresett alapanyaga volt a levele és zöld hüvelye, festőnövényként hasznosították, mézgájából pedig ragasztót főzetek.
A szentjánoskenyér magvait is széles körben fel lehet használni, már ismert volt az egyiptomi balzsamozásnál, amikor gumiszerű anyagot készítettek belőle. Ma ezt az anyagot az élelmiszeripar, a papíripar és a textilipar használja.
Az ókorban magvait súlymértékként használták, mivel egyforma nagyságúak, ezért karátként, a drágakövek, az arany és az orvosságok súlymértéke volt.
A termések jellemzése: izovajsav, pektin, szacharóz és cseranyagok találhatók a termések falában. Gyógyító hatása ismert, a szentjánoskenyérből készült lisztből előállított ételek gátolják a hasmenést, gyulladásgátló hatása a belek gyógyítására alkalmas. Csökkenti az éhségérzetet, így a fogyókúrázók szívesen alkalmazzák súlycsökkentés céljából.
Káros vagy mérgező hatása a szentjánoskenyérnek nem ismert, így bátran lehet alkalmazni gyerekek és felnőttek körében egyaránt.
