Messziről érezhető kellemes illatfelhő, kúszó habitus, gyors növekedés és mindezek mellé még örökzöld is, ez nem más mint az örökzöld japán vagy más néven illatos lonc.
A japán lonc jellemzői
Az örökzöld japán lonc (Lonicera japonica ’Halliana’) Kelet-Ázsiából származó, erőteljes és gyors növekedésű, csavarodó indákkal kapaszkodó cserje, melynek egész évben zöldek a levelei. Levelei mindkét oldalukon szőrözöttek, változatos mintákkal rajzolatosak, melyeken a sötét- és világoszöld színek keverednek egymással, 3-8 cm hosszúságúak, a növény csak a leghidegebb teleken hullajtja el azokat. Gyorsan növekszik, nevelhető szabadban és télikertben is. Főleg a hűvösebb helyiségeket, árnyékos helyeket kedveli. Szépsége és illata miatt már az igen régi korokban is kedvelt dísznövény volt, május királynője-ként is nevezték.
A mácsonyavirágúak rendjébe és a loncfélék családjába tartozik kb. 150-170 lonctársával együtt.
Különlegessége, hogy egyszerre gyönyörködhetünk a fehér és sárga virágaiban, virágai eleinte fehérek, majd elvirágzáskor sárgává válnak. Mivel a nyíló és elvirágzó virágok folyamatosan jelen vannak a növényen, így varázslatos látványt nyújtanak a kétszínű virágok a sötétzöld lombozat előterében. Júniustól szeptemberig virágzik. Hajtásainak hossza meghaladhatja a 4 métert is, ugyanakkor nem agresszív növekedésű, jól kordában tartható, ha korlátozottabb hely áll csak a rendelkezésünkre.
Virágaiból őszre kékesfekete bogyókat nevel, melyek ERŐSEN MÉRGEZŐEK! A madarak ugyanakkor előszeretettel fogyasztják, így bármely madárbarát kertbe erősen ajánlható.
Eredeti élőhelyén, Kínában a hagyományos orvoslás is használta ezt a növényt: virágainak és szárított leveleinek gyógyerőt tulajdonítottak.
Télálló növény, kúszó habitusa miatt alkalmas kerítések, támfalak, pergolák befuttatására, de akár talajtakaróként is jól funkcionál.
A japán lonc igényei és gondozása
Az örökzöld japán lonc alapvetően kevés gondozást igénylő növény. A növény számára a félárnyékos helyek az ideálisak, de tolerálja a teljes napfénynek kitett helyeket is. Ha teljesen árnyékos helyre ültetjük, akkor számolnunk kell vele, hogy idővel elveszíti a növény a levelei egy részét, és csak szegényesen virágzik. Talajra nem igényes, de szebben, erőteljesebben fejlődik tápanyagban gazdag, humuszos talajban. Vízigénye közepes, a fiatalabb növényeket öntözzük rendszeresen, de az idősebb növények átvészelik a hosszabb, aszályosabb időszakokat is.
Egyedül metszeni szükséges, melyet évente, kora tavasszal, kb. márciusban végezzünk el. Metszése rendkívül egyszerű, vágjuk vissza azokat a hajtásokat, amelyek túl hosszúra nőttek, illetve azokat, amelyek elöregedtek vagy elszáradtak. Időnként érdemes megifjítani is a növényt, ezzel arra ösztönözzük, hogy új, friss hajtásokat fejlesszen. Ifjító metszés során, radikálisan, akár közel a tövéhez (kb. 50-60 cm-re) visszavágjuk a növényt, így teljesen új hajtásokat fog nevelni, egészen megfiatalodva!
Mivel nagyon egyszerűen nevelhető, és gondozása sem igényel különösebb szaktudást, ezért kezdő kertészek is bátran választhatják.
Télállósága: USDA 4A zóna (-34,4 C fok)
A japán lonc szaporítása
A növényt nem nehéz szaporítani, vágjunk le róla félfás vagy zöld dugványokat, és ültessük ezeket jó vízáteresztő, folyamatosan nedvesen tartott talajba. Dugvánnyal késő tavasztól egészen őszig szaporítható. Szaporítható bujtással is: egy ágat hajtsunk le a talajra, súlyozzuk le, és fedjük le némi földdel.
A japán lonc kártevői és betegségei
Néha megtámadhatja a növényt a lisztharmat, kártevői pedig a levéltetvek lehetnek. A gombás megbetegedésekre főleg az árnyékosabb helyeken hajlamos.