Az évelőágyásban magasságával a többi növény fölé törekszik, majd törékeny, kecses, apró virágaival virágfelhőként terül el fölöttük. Ezen tulajdonságai miatt hazánkban is egyre népszerűbb a kertbarátok körében a szárnyastermésű borkóró.
A borkóró jellemzői
A szárnyastermésű borkóró (Thalictrum delavayi) egy magasra, 1-1,5 méteresre növő lágyszárú évelő növény, mely a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik. A legszebb és legelterjedtebb fajta. A borkóróknak rengeteg fajtája ismert. Angolszász területen mezei rutának vagy tollas haranglábnak is nevezik. A szárnyastermésű borkóró Nyugat-Kínában őshonos, apró, finom, lila, rózsaszín virágai vannak, melyekből sárga porzók lógnak. Pelyhes, dekoratív fürtvirágzattal rendelkezik. Virágzása egész nyáron tart, június végétől egészen augusztus végéig. Levelei összetettek, többszörösen szárnyaltak, kékeszöld színűek, kecsesek, filigránok, emiatt nagyon mutatósak, így akkor is dekoratívak, amikor a növény nem virágzik. Az utóbbi időben rendkívüli népszerűségre tett szert a kertbarátok körében, hiszen vadvirágra emlékeztető kinézetével a vadvirágos mezei rét látszatát teremthetjük meg vele a kertünkben.
Magasságuk miatt a legjobb, ha az évelőágyások hátterébe, háttérnövénynek telepítjük őket, de alkalmasak kerítéshatároló, takaróelemnek is. Szépen mutat egy fehér törzsű nyírfa előtt.
Több fajtája is van, például az ’Elin’, melyet Svédországban nemesítettek, és akár 3 méter magasra is megnőhet, ugyanakkor ezt a fajtát a magassága ellenére nem szükséges támasztékkal ellátni. Világoslila virágai szintén sárga porzókkal rendelkeznek.
Az erdei vagy galamblevelű borkóró (Thalictrum aquilegifolium) magassága 1-1,2 méter lehet, és sokkal korábban virágzik, mint a többi borkóró fajta. Európa és Ázsia területén őshonos, hazánkban főleg tölgyesekben fordul elő. Fehér vagy világoslila virágokat hoz, melyek májusban nyílnak és illatosak is. Egész Európában őshonos, hazánkban védett! Kedveli a nedves talajt. Mérgező növény, különösen a gyökere!
A sárga borkóró (Thalictrum flavum) hazánkban is őshonos, főleg a Dunántúlon találkozhatunk vele, elsősorban lápos, mocsaras réteken, ligeterdőkben. 50-120 cm magasságra nő, halványsárga virággal rendelkezik, melyekből kinyúlnak a porzók.
A közönséges borkóró (Thalictrum minus) hazánk teljes területén megtalálható, de csak szórványosan. Száraz pusztákon, gyepes területeken fordul elő leggyakrabban. Virága jelentéktelen, sárgás, laza fürtökben jelenik meg.
A magas mezei borkóró (Thalictrum pubescens polygamum) Észak-Amerika keleti részén, nedves réteken honos. Ez a borkóró faj nő a legmagasabbra, elérheti a 2,5 méteres magasságot is. Virága szirmok nélküli, fehér csillagos szálakból áll.
A szárnyastermésű borkóró igényei és gondozása
A szárnyastermésű borkóró igen jól tűri a száraz nyarakat. Magassága miatt szárának rögzítéséről gondoskodnunk kell, ám ha megfelelő magasságú más évelőkkel társítjuk, akkor azok megtarthatják a növényt, így még a nagyobb szelek sem ártanak neki. Leginkább azokat a helyeket kedveli, ahol nem tűzi egész nap a forró nyári nap, ezért a legjobb, ha félárnyékos helyre ültetjük, természetesen elviseli a napos helyeket is.
Talajban nem válogatós, jól fejlődik bármilyen talajban, de természetesen egy tápanyagdús, jó vízelvezetésű talajban szebben fejlődik.
Elvirágzás után érdemes a növényt visszavágni, mert szétszórja a magjait az egész kertben, ráadásul elvirágzás után a lombja sem mutat túl dekoratívan.
A borkóró szaporítása
A borkórók terjedő tővel rendelkező növények, ezért szaporíthatjuk őket tőosztással, melyre a tavasz a legideálisabb időpont.
