A hólyagvessző nemzetség az utóbbi 20 évben nagy népszerűségre tett szert, szerte a világon, így hazánkban is, hála a nemesítéseknek, amelyek igen változatos lombszínű fajtákat eredményezett. Változatos árnyalatú cserjék, melyek tavasztól őszig díszítik a kertet, és elkápráztatnak minket szépségükkel.
A hólyagvesszők jellemzői
A hólyagvessző (Physocarpus) Észak-Amerikából és Északkelt-Ázsiából származó lombhullató díszcserje. Ágrendszere szerteágazó. Levelei igen nagy változatosságot mutatnak fajtától függően, lehetnek mélybordók, mélylilák, zöldek, narancssárgák, aranysárgák. Virágai rózsaszínek vagy fehérek – szintén fajtától függően, általában a nyár közepén nyílnak. Tömött bugákba rendeződnek, porzói hosszan kinyúlnak a virágokból. Termései vöröses-barnák, melyek egészen a lombozat lehullásáig a növényen maradnak. Gyorsan növő cserje. Végső magassága fajtától függ, 1,5-3 méter között változik. Magyar elnevezését az idősebb vesszőin megjelenő kéreghólyagosodás, réteges hámlás miatt kapta. Ezek a lehulló, lehámló kéregdarabok igen hasznosak, hiszen az énekesmadarak felhasználják őket a fészkük építése során, így legalább egy hólyagvesszőnek minden madárbarát kertben ott a helye! Emellett a sűrű ágrendszerű bokor menedékül és fészekrakó helyként is szolgálhat számukra.
Elegáns megjelenésű, szépen díszítő cserje, mely bármely kertben dekoratív elem lesz. Ültethetjük szoliterként vagy cserjecsoportokban is, sőt remekül mutat egy évelőágyás hátterében is. Alkalmas sövénynek is, és lejtős területek beültetésére is.
A hólyagvesszők igényei és gondozása
A hólyagvesszők nem igényes cserjék, igen szívósak, fagytűrőek. Jól tűrik a városi környezet is. Egyszerűen nevelhetők, elsősorban a napfényes helyeket kedvelik. Ültessük őket olyan helyre, amelyet legalább napi 6 órán át ér a napfény. Ahhoz, hogy a fajtára jellemző levélszínét teljes szépségében megmutassa erre van szükség. Talajban nem válogatós, de előnyben részesíti a jó vízelvezetésű, semleges vagy savanyú talajokat. Mészkerülő növény, de némi meszet elvisel a talajban. Sőt, ha megfelelően öntözzük, még a soványabb, gyengébb, akár sziklás talajokat is elviseli. Az idősebb példányok már jól tűrik a hosszabb szárazabb, aszályos időszakokat is, így egyre jobb választás lesz a mi klímánkon is. A párás forró körülményeket nem kedveli, és a félárnyékos, árnyékos helyeket sem.
Virágokat csak a két-három éves vesszőkön fog hozni, így az első két évben még ne várjunk a virágzására.
Tápanyagutánpótlását szerves trágyával, komposzttal végezzük, évente.
Metszésük:
Ahhoz, hogy a hólyagvesszők szépsége kibontakozhasson, hagynunk kell őket szabadon fejlődni, így általában metszést nem igényelnek. Viszont az ültetés évében a vékonyabb vesszőiket vágjuk vissza a felére, a vastagabbakat a kétharmadukra, hogy dúsabban fejlődjön. Az ezt követő években metszeni nem szükséges, csak ha szeretnénk, például egy nyírt sövény kialakításánál. Emellett – ha szükséges – kora tavasszal távolítsuk el az elszáradt, vagy keresztbe növő vesszőket, és ha túl sűrűnek véljük a bokrunkat, akkor szintén ritkíthatunk rajta metszéssel, a fölösleges ágak talajszintnél történő levágásával. A metszésekre a kora tavasz vagy a virágzás utáni időszak a legmegfelelőbb.
Ha szükséges és már túl idősnek ítéljük a bokrunkat, akkor van lehetőségünk a teljes cserje megfiatalítására is a következőképpen: vágjuk vissza a hólyagvessző összes ágát a talaj fölött 10-20 cm-rel kora tavasszal. Így nyár végére már egy „új” bokrot kaphatunk.
A bangitalevelű hólyagvesszők fajtái
- Physocarpus opulifolius ’Diable d’Or’: bordó levelű hólyagvessző, magassága 2-2,5 m, sűrű hajtásrendszerrel rendelkezik. Levelei fogazottak, bronzosan pirosak. Rózsaszínes fehér virágai vannak, melyek júniusban nyílnak.
- ’Diabolo’: szintén bordó levelű hólyagvessző, maximális magassága 2-3 méter, sűrű hajtásrendszerrel rendelkezik. Levelei karéjosak, barnás bordóak. Krémfehér virágokat hoz.
- Physocarpus opulifolius ’Dart’s Gold’: aranysárga levélzettel rendelkezik, 2-2,5 méter magasra nő meg. Levelei ősszel narancsszínűre színeződnek.
- Physocarpus opulifolius ’Luteus’: levélzete sárga, 2-2,5 méter magasra nő meg, hajtásrendszere felfelé törekvő, sűrű. Levelei tavasszal világos sárgák, majd sárgászöldek. Fehér virágai júniusban nyílnak. Termései pirosasak.
- Physocarpus opulifolius ’Lady in Red’: narancspiros levélzettel rendelkező hólyagvessző, maximális magassága 1-2 méter. Sűrű hajtásrendszerű cserje, melynek levelei nyáron is nagy díszítőértékkel bírnak és ősszel egészen bronzosra színeződnek. Fehéres-világos rózsaszín virágait májusban hozza.
- Physocarpus opulifolius ’Red Baron’: bordó levelű, 1,5-2 méter magas, sűrű hajtárendszerrel, az idő előrehaladtával vázára emlékeztető lesz a bokor formája. Május végén nyílnak világos rózsaszín virágai.
- Physocarpus opulifolius ’Little Angel’: a hólyagvessző törpe növésű változata, bordó levéllel. Maximum 1 m magasra nő meg, sűrű hajtásrendszerű. Tavasszal narancsvörös levélszín, majd bordó színű jellemzi.
A hólyagvesszők szaporítása
Nyár folyamán végig szaporíthatjuk zölddugványok készítésével, ősszel és tavasszal pedig a vadhajtásainak a leválasztásával.
A hólyagvesszők kártevői és betegségei
A hólyagvesszőkre kártevők és betegségek nem igazán jellemzők. Előfordulhat rajta ritkán lisztharmat, mely fehéres bevonatot képez a leveleken, és a levelek összekunkorodásával, majd elszáradásával járhat.
Emellett előfordulhatnak levéltetvek a fiatalabb hajtásokon, hajtásvégeken.
