A Fukszia (Fuchsia) gondozása, teleltetése, betegségei, szaporítása

Csüngő virágözönével, romantikus virágtölcséreivel a fuksziák minden bizonnyal az összes virágkedvelő balkonján ott vannak, hiszen igen könnyen bele lehet szeretni e virágözönbe, és változatos színeibe.

Az Európába csak mindössze 2-300 éve került növény Dél- és Közép-Amerikában, Új-Zélandon őshonos, nevét egy német orvos-botanikusról Leonard Fuchs-ról kapta. Krisztus vércseppjének is nevezik.

A Fukszia rengeteg változatban ismert, talán százat is eléri változatainak a száma. Vannak lágyszárú és fás egyedei is, léteznek álló és csüngő változatok és vannak olyanok is, amelyek fagytűrőek, így a szabadban is átteleltethetők.

Levelei jelentéktelennek mondhatók feltűnő, különféle színekben pompázó virágai mellett, melyeken négy színes csészelevél helyezkedik el az általában eltérő színű virágkorona körül. A porzószálak és a bibeszál igen hosszúak, messzire kinyúlnak a szépséges virágokból.

Gondozása

A Fuksziák gondozása nem tartozik a legegyszerűbb kertészeti feladatok közé, de ha rájövünk, hogy mit szeretnek, akkor több évig gyönyörködhetünk a virágpompában.

Tudnunk kell, hogy az eső árt a fuksziáknak, ezért mindig olyan helyre tegyük, ahol nem érheti az eső. A fuksziák a hűvösebb, alacsonyabb hőmérsékletű helyeket kedveli, keressünk nekik árnyékos, szellős, hűvös helyet a szabadban.

A fuksziák télen pihenést igényelnek, novemberben tegyük őket a telelőhelyükre: egy hűvös, de világos helyre. Ilyenkor csak igen kevés vizet igényelnek, öntözzük őket mérsékelten. Fontos, hogy a teleltető helyük is fagymentes legyen, de a hideget eltűrik. Februártól öntözzük egy kicsit gazdagabban, majd márciustól kezdődik a növekedési időszak: ekkor vágjuk vissza kb. egyharmadával, a levágott részeket pedig dugványozzuk el, így új növénykéket kaphatunk majd. Április környékén elkezdhetjük trágyázni őket, majd ahogy az idő jobbra fordul és elmúlnak az éjszakai fagyok, kikerülhet a balkonra, erkélyre. Ekkor már bőségesen öntözzük, és naponta trágyázzuk.

Nyáron az elhervadt virágokat rendszeresen szedjük le, hogy ne csúfítsák el a növényt és több virágot hozzon a növény. Ezzel elkerülhetjük a magképződést, ami sok energiát elvesz a növénytől. A legkedvezőbb időszak a dugványozásra a július-augusztusi időszak. A dugványokat gyökereztessük vízben vagy tőzeg és homok keverékében.

Ősztől aztán elkezdődik a téli időszakra való felkészítés: a fagyok megjelenésével be kell vinnünk a töveket a házba egy alapos tisztítás után: leszedjük az elszáradt leveleket, levágjuk a virágokat. Így a kártevőket nem visszük be a teleltetőbe.

Ha igényli, márciusban ültessük át ne túl nagy cserépbe, normál virágföldbe, amihez esetleg keverhetünk homokot.

Betegségei

Ha a nyári növekedési időszakban növényünk túl sok levelet veszít, akkor túl meleg, vagy túl sötét helyen áll. Ha télen hullanak le a levelei, az normális jelenségnek tekinthető, ha viszont teljesen lekopaszodnak az ágaik, akkor túl meleg, túl sötét helyen van, vagy túlöntöztük.

A fuksziák érzékenyek a levéltetvekre, nyáron gyakran megtámadják őket, a tetvektől zuhanyozással vagy rovarirtó permetezéssel szabadulhatunk meg. Fontos ilyenkor az elkülönítés, nehogy a többi növényre is átterjedjenek a tetvek.

Formálás

A fuksziákat kitűnően lehet formázni, ahhoz, hogy szép formája legyen, ez szükséges is. Ha nem vágjuk vissza rendszeresen, akkor ágai könnyen megnyúlhatnak. A formálásra, visszavágásra a legjobb időszak a tavasz, de gyakorlatilag egész évben elvégezhetjük a hosszúra nyúlt ágak visszavágását. A levágott részeket használhatjuk dugványozásra.

A fuksziák fává is alakíthatók, erre elsősorban a csüngő fajták alkalmasak. Ehhez egy főágat kell meghagynunk, és az oldalágakat mindig levágni. Amikor már elég hosszú, akkor koronát alakíthatunk ki számára.

A bőven virágzó egyedek számára a rengeteg virág nagyon nehéz lehet, segítsünk ilyenkor a növénynek: tegyünk karót a cserépbe, és rögzítsük hozzá a növényt.