A lilaakác a tizenkilencedik század elején jutott el Európába és Észak-Amerika területeire Kínából, ahol őshonos növény. A lilaakác (Wistera) nemzetségbe hat faj tartozik, melynek egy része kúszó növény. Fajainak egy részét nemesítették, melyeket dísznövénynek használnak és hasznosítja a textilipar, illetve illóolaj is készül belőle. Dús, illatos virágának köszönhetően egyik legnépszerűbb kerti növénnyé vált, sőt vannak olyan területek az Egyesült –Államok keleti részein, ahol már túlságosan is elterjedt. A lilaakác fás szárú, lombhullató kúszónövény, de ha fának akarjuk nevelni arra is alkalmas.
A lilaakác (Wisteria sinensis) jellemzése
A lilaakác egy igen erőteljes szívós növény, mely hosszú élettartamú (akár ötven évig is él), és gyorsan növekvő évelő. Ahhoz, hogy ne terjedjen túl, sok gongozást és odafigyelést kíván, ha nem figyelünk rá, a csodálatos szépségből könnyen válhat erőszakos ellenséggé. Tömött levendula vagy ibolyaszínű virágai nagyon kellemes illatot árasztanak és nagy díszítő értékkel bírnak. Fürtökben aláhulló virágaival rendkívül látványos, a kapaszkodó növények között egyik legkülönlegesebb növény. Akár tíz méter magasra is fel tud kapaszkodni, ezért fontos az ültetési hely kiválasztása. A házfal mellé is elhelyezhető, készíthetünk számára lugast vagy pergolát lényeg, hogy legyen hely az ültetett töveknek, ahova felcsavarodhatnak. Figyelni kell arra is, hogy az évek alatt fejlődő lilaakác súlyossá válik, ezért a támasztéknak erősnek kell lenni. Képes elpusztítani nagytermetű fát is. A lilaakác hüvelytermésének magvai mérgezők.
A lilaakác (Wisteria sinensis) ültetése és gondozása
Lehetőleg napos helyet keressünk, ahova ültetni szeretnénk a növényt és készítsük elő a talajt, hogy porhanyós legyen és jó legyen a vízáteresztő képessége is. Általában a lilaakác töveket egy méter távolságra szokták egymástól ültetni. Ültetés után már nincs más teendő, mint hogy jól beöntözzük a töveket, és az öntözést heti egy alkalommal megismételjük. Sűrűbb öntözést igényelhet meleg száraz nyár esetén.
A lilaakác fiatal korában érzékeny lehet a fagyokra, ezért célszerű betakarni a növény alsó részét, körülbelül harminc centiméter magasságig a téli fagyok idejére.
A lilaakác gondozása az évenkénti kétszeri metszésből áll, melyet tél végén és körülbelül két hónappal a virágzás után végezzünk. A megújításra akkor is szüksége van a növénynek, ha valamilyen okból kifolyólag elmaradt a virágzás, ugyanis a metszés utáni új hajtásokon idővel a virágrügyek is fejlődni fognak.
A lilaakác (Wisteria sinensis) szaporítása
A lilaakác szaporítását magvetéssel nem célszerű szaporítani, mert a virágzásra akár két évtizedet is várnunk kell. A növény szaporítását végezzük bujtással vagy dugványozással, tavasszal vagy nyár elején és akkor hamarabb gyönyörködhetünk a szép virágzásban.
