A lóbab termesztése a kőkorszakba nyúlik vissza, eleink már nagyon régóta termesztették, és fogyasztották. Manapság mintha kissé feledésbe merült volna, pedig jelentős élelmiszernövényünk lehetne, mely zsengén leszedve rendkívül ízletes.
A lóbab jellemzése
A lóbab (Vicia faba L.) a pillangósok családjába tartozik, mind emberi táplálkozásra, mind takarmányozásra alkalmas. Eredetileg Észak-Afrikából származik, a rómaiak terjesztették el Európa-szerte, és ezt követően alapterménynek számított, a babfélék közül sok helyen csak ezt termesztették. 
Egyéves növény, sokféle változatban létezik a mag mérete alapján. Gyökerével mélyre hatol, és nagy területet behálóz mellékgyökereivel. Gyökerein sok nitrogénmegkötő baktérium él. Virágait a levelek hónaljában hozza, hüvelytermésében 1-5 mag fejlődik.
Zöld hüvelye is fogyasztható, de csak zsenge, lédús állapotában. Később, amikor megérik, a hüvely felreped, és a magok kiesnek belőle.
A lóbab népi elnevezései: babó, disznóbab, tótbab, öregbab.
A lóbab ültetése, termesztése
Nem igényel túl meleget, és magjai már kb. 5C fokon csírázásnak indulnak, és már 15-20 C fokon jól fejlődik. A fiatal növénykék még a rövid ideig tartó kisebb fagyokat is átvészelik. Éppen ezért januártól – 
márciusig (időjárástól függően) már vethetők a magjai. Legkésőbb március közepéig vethető. Tenyészideje kb. 15 hét. Vetés előtt dolgozzunk a talajba szerves, érett trágyát vagy komposztot, és kb. 5 cm mély barázdákba vessük a magokat, egymástól mintegy 20 cm távolságba. Alaposan öntözzük meg, a lóbab igen vízigényes növény, az aszályos időszak igencsak megviseli. A legmagasabb hozamot folyamatos nedvesség mellett érhetjük el nála, ezért a csapadékszegényebb időszakokban öntözni szükséges. Azonban mindig csak annyi vizet juttassunk ki a talajra, amennyi elszivárog, mert nem szereti a pangó vizet. Minél korábban vetjük el, hozama annál nagyobb lehet.
Tápanyagigényes növény, ezért szükséges ültetés előtt szerves trágyával vagy komposzttal dúsítani a talajt. Ha ez nem megoldható, akkor tenyészideje alatt műtrágyázzuk. Sok meszet kivon a talajból, ezért meszezésre is szükség lehet utána.
Év közben folyamatosan gyomtalanítsuk és kapálással lazítsuk a területet.
A lóbab kártevői
Leggyakoribb kártevői a fekete levéltetvek, melyek gyorsan szaporodnak, és a hajtáscsúcsokon óriási kolóniákat hoznak létre. Ez ellen a leghatékonyabban úgy védekezhetünk, ha a fertőzött fiatal hajtáscsúcsokat eltávolítjuk az első virágok megjelenése után. A tetvek elszaporodása az egész éves termést veszélyeztetheti.
Betegségek közül a gombás, fuzáriumos és vírusos megbetegedések a legjellemzőbbek, melyek ellen csupán a tövek eltávolításával és megsemmisítésével védekezhetünk.
A lóbab betakarítása
Ahogy fent már említettem, kétféle módon takaríthatjuk be a lóbabot: egyrészt zsengén, fiatalon a zöld, még tejes hüvelyeket, illetve a beérett magokat még azelőtt, hogy a hüvelyek szétnyílnának és kipotyognának belőle a magok. A hüvelyek a tövön alulról felfelé érnek fokozatosan. A magok kiterítve szárítsuk, vigyázva, nehogy zsizsikesek legyenek.
A lóbab magjai gazdag fehérje- és keményítőforrások. Zsengén salátát, pürét, főzeléket készíthetünk belőle, gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Érett magjából őrölhető liszt vagy készíthető szárazbab-főzelék.
A lóbab kiváló előnövénye az ősszel ültetett növényeknek, hiszen nitrogénnel dúsítja a talajt. Nagy levéltömege zöldtrágyázásra is kiváló.
