Ha a fenyőkre gondolunk, akkor legtöbbünk lelki szemei előtt valószínűleg a lucfenyő jelenik meg, hiszen például máig a legnépszerűbb karácsonyfafajtáink egyike. Illata egyedülálló és díszkertekben is előszeretettel ültetjük. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi mindent érdemes tudnunk a lucokról, miért olyan kedvelt fenyőféle, hogyan gondozzuk, hogy sokáig szép dísze legyen a kertünknek és milyen kihívásokkal kel szembenéznünk a közeljövőben velük kapcsolatban.
A lucfenyő jellemzői
A lucfenyők (Picea) nemzetségébe közel 40 féle örökzöld növény tartozik. Mi most az alapfajról a közönséges lucfenyőről (Picea abies) írunk elsősorban. Elterjedését tekintve az északi mérsékelt éghajlati övben a hegyvidékeken és a tajgában alkot erdőségeket. Őshazája Közép- és Észak-Európa, így hazánkban is honos, ám a magyar erdeinknek csupán 1-2%-ban erdőalkotó fája, főleg a Soproni- és Kőszegi-hegységben találkozhatunk vele.
Kifejlett magassága 20-60 méter között változik (élőhelyi adottságoktól függően), de előfordulnak ennél magasabb, közel 100 méteres példányai is. Koronájuk kúp alakú, sekélyen gyökerezik, gyökerei szélesen szétterülnek. Kérge vékony, pikkelyes. Szúrós tűlevelei vannak, melyek egyesével állnak az ágakon körkörös elrendezésben. Tobozai lecsüngően állnak, ha megérnek, lehullanak. A tobozok már az első évben beérnek, tűlevelei pedig kb. 5-10 éves korukban hullanak le.
Fiatal korában nagyon lassan nő, egy 10 éves példány csupán 1-1,5, maximum 2 méter magas. Ezután gyorsan kezd nőni, 30 méteresre kb. 30-60 év alatt nő meg. Kb. 100 éves koráig növekszik.
Érdekesség, hogy a legöregebb lucfenyő(k) Svédország nyugati részén találhatók, mely úgy élte túl az évszázadokat (sőt évezredeket), hogy kb. 600 évente egy új törzset növeszt, ám a növény évezredek óta ugyanabból a gyökérrendszerből hajt újra, újul meg. A fát felfedező professzor kutyája után ez a különleges fa az Old Tjikko nevet kapta. A fenyő jelenleg 4 méter magas, sziklás talajon él. A szénizotópos kormeghatározás alapján 9550 éves.
Karácsonyfaként is az egyik legnépszerűbb fenyőféle a luc, hiszen harmonikus formája, leveleinek sűrűsége és utánozhatatlan karácsony-illata miatt sokan kedvelik.
A lucfenyő igényei és gondozása
A kontinentális éghajlatot kedveli (azon belül is inkább a hegyi, hegyvidéki területeket), talajban nem válogatós, bármely talajon megél. Teljesen télálló. Sekélyen fekvő gyökérzete miatt a nagyobb viharok könnyen kidönthetik. Tűrőképessége nagy, igénytelen fenyőféle, sokféle módon felhasználható. Hazánk éghajlatát jól elviseli, bár páraigénye magas, így szárazabb periódusokban a megfelelő páratartalomról gondoskodni kell számára. Ugyancsak oda kell figyelnünk az öntözésére is, mivel sekélyen helyezkednek el a gyökerei, ezért hosszabb száraz időszakokban nagyon könnyen kiszáradnak, így még a nagyobb példányokat sem árt öntöznünk ilyenkor. Különösen figyeljünk oda télen is, előfordulhat, hogy csapadékszegény időszakokban még télen is pótolnunk kell számukra a nedvességet! Érdemes páraigénye miatt mulcsolni a tövét.
Fényigénye közepes, a világos helyeket kedveli, de megél félárnyékban is.
A fiatalabb példányok a lassú növekedésük miatt alkalmas a dézsás nevelésre is, a dézsát csak hosszú évek alatt növik ki. Így tarthatók bármely teraszon, balkonon vagy erkélyen is.
Telepíteni lehet egész évben, kivéve a nagyon fagyos napokat, vagy amikor egy hosszabb fagyos időszak miatt teljesen átfagyott a talaj. Ha konténeres fenyőfát választottunk karácsonyra, azt is érdemes minél hamarabb kiültetni a szabadba. Törekedjünk rá, hogy az ünnepek elmúltával minél hamarabb kitegyük a növényt a hidegre, mert a szobák száraz, meleg levegőjét csak nehezen tolerálja. Szoktassuk hozzá fokozatosan a kinti hideg időjáráshoz, nehogy a hirtelen hőmérséklet-különbségtől sokkot kapjon a növény. Ha nincsenek fagyok, akkor akár már januárban is kiültethetjük a konténeres karácsonyfát, de a fagyok elmúlásával mindenképp kerítsünk sort rá.
Ültetésekor ássunk a konténernél kb. félszer nagyobb ültetőgödröt, melybe tegyünk szerves trágyát, komposztot, amit összekeverünk a földdel, hogy a gyökerek ne közvetlenül a trágyával érintkezzenek. Ültessük el a fát, majd öntözzük be alaposan. Eleinte öntözzük rendszeresen, hogy jól begyökeresedjen!
Mint minden fenyőféle a lucok is jól tűrik a metszést, így ha nem szeretnénk, hogy túl nagyra nőjenek, akkor nyugodtan levághatunk belőlük. Alakító metszéssel vágjuk a kívánt méretűre. Sőt, még ennél is tovább mehetünk és akár nyírt sövényt is kialakíthatunk lucfenyőkből!
A lucfenyő szaporítása
Elsősorban magról szaporítható.
A lucfenyő kártevői és betegségei
Időnként károsíthatják a lucfenyő gubacstetvek, mely esetében a fertőzött tűlevelek megbarnulnak és lehullanak. A fertőzést egyszerűen ellenőrizhetjuk: egy papírlap fölött ütögessünk meg néhány belső ágat, fertőzöttség esetén a sárgászöld tetvek lehullanak. Ha ilyet tapasztalunk, permetezzük meg a fákat paraffintartalmú szerrel télen.
A lucfenyő fajtái
A lucfenyők nemzetségébe tartozik többek között a turkesztáni, a szibériai, a kínai szúrós, a koreai, a kanadai fekete, az oregoni, a szerb vagy a vörös luc. Ezek külső jegyei és belső tulajdonságai is eltérnek egymástól kisebb vagy nagyobb mértékben, ám mind örökzöld tűlevelű növény.
Néhány fajta a teljesség igénye nélkül:
Az oregoni luc (Picea breweriana) egy kisebb méretű lucfajta, kifejlett magassága csupán 3-9 méter közötti. Ágai enyhén felfelé íveltek, oldalhajtásai viszont lefelé lógnak.
A szerb luc (Picea omorika) keskeny, oszlopos növekedésű lucféle, maximális magassága kb. 20 méter.
A szúrós luc (Picea pungens) 3-20 méteres magasságig növekedhet, tűlevelei merevek, szúrósak, vannak kékeszöld vagy ezüstkék változatai, például a ’Glauca’ vagy a ’Koster’. Ez a fajta a köznyelven ezüstfenyőként ismert fenyőféle.
A szürke luc (Picea glauca) közepes méretű, kb. 6-10 méterre nő meg csak.
