A borbolyáknak számos fajtájuk ismert világszerte, szinte nincs is olyan földrész, ahol ne találkozhatnánk velük. A nemzetségen belül számos lombhullató, örökzöld vagy félörökzöld fajtával találkozhatunk, melyek mindegyike igen szúrós ágrendszerrel rendelkezik. Hazánkban igen ismert és kedvelt a közönséges sóskaborbolya, vagy hétköznapibb nevén a közönséges borbolya.
A sóskaborbolya jellemzése és gondozása
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) cserjetermetű növény, mint ahogy a nemzetség legtöbb tagja. Hazánkban és Európában is igen gyakori. Magassága elérheti a 2-3 métert is, terebélyes, felálló ágrendszerrel rendelkező, sűrű cserje. Több helyen sóskafának is nevezik. Hajtásai világos színűek, ágai bordázottak, levéltövisei elágazóak. Májusban hozza dúsan nyíló, 3-5 cm hosszú sárga, lecsüngő virágfürtjeit, melyek azonban kesernyés illatúak. Virágaik édes nedvet termelnek, amelyeket igencsak kedvelnek a beporzó rovarok. Elvirágzás után hozzák bogyóikat, melyek hosszúkásak, húsosak, sötétpiros színűek, ízük savanykás, bennük két mag található. A bogyók hosszú időn át díszlenek a bokron, mellyel fontos táplálékforrást biztosítanak a télen éhező madaraknak.
Hazánkban tölgyesekben, karsztvidékeken, cserjésekben találkozhatunk példányaival. Jól tűri a szárazságot, igénytelen, meszes, talajokon, napos fekvésben érzi magát a legjobban, de árnyékos területeken is megél.
Ha napos területre, jó vízáteresztő képességű talajba ültetjük, akkor gyakorlatilag nem igényel különösebb gondozást. Metszeni sem szükséges, ám az elöregedett ágakat rendszeresen távolítsuk el, emellett formázó metszés is lehetséges, ha szeretnénk.
Ültethetjük sövényként térelválasztónak, szúrós, átjárhatatlan sövény nevelhető belőle, de szépen mutat szoliterként is.
Igénytelen és problémamentes növény, kártevői nem igazán vannak, időnként megtámadhatja a gabonarozsda.
A sóskaborbolya szaporítása
A sóskaborbolyát szaporíthatjuk félfás dugványok lemetszésével és elültetésével, sarjainak leválasztásával vagy magvetéssel. A magok októberben érnek, célszerű őket alaposan megmosni, majd nyirkos homokba ültetni. Tavasszal a magok akár a kertbe is elvethetők, de egyszerűbb, ha ládába vetjük. Fontos, hogy alaposan öntözzük be a magokat, és ne hagyjuk őket kiszáradni, mert akkor csak jóval később csíráznak ki. A fiatal növényeket még abban az évben kiültethetjük, ősz elején, akár az állandó helyükre is.
A sóskaborbolya gyógyhatásai
A sóskaborbolya egy igen régi növényünk, eleink is fogyasztották, ezt bizonyítják a régészeti leletek is. A középkorban már tudatosan termesztették gyógyászati célokra is, de festék alapanyagként is használatos volt. Termésének magas a pektintartalma, ezért zselékbe is előszeretettel alkalmazzák, hiszen sűrítő hatású. Gyökerei, érett termései alkalmasak gyomor- és bélproblémákra, hashajtónak vagy étvágytalanság ellen. Leveleiből főzhetünk teát, hasonló hatásokkal. Friss termései magas C-vitamin tartalmúak, lekvárt, szörpöt készíthetünk belőle. Érdemes megvárni, amíg megcsípi a dér, hiszen ekkor már nem olyan savanyúak, mint előtte. Alkalmazásával azonban nem árt az óvatosság, mert túladagolása mérgezést is okozhat.
