Franciaországtól a Balkán-félszigetig Európa déli területein őshonos növény, a hüvelyesek rendjéhez tartozik, azon belül pedig a pillangósvirágúak családjához. Lecsüngő aranysárga, fürtös virágzatáról kapta magyar nevét. A termések hüvelytermések. Két faj tartozik ide: a közönséges aranyeső és a havasi aranyeső. Kerti növényként az ezek keresztezéséből létrehozott hibridet szoktuk ültetni a hosszúfürtű aranyesőt.
FONTOS!!! Az aranyeső minden része mérgező, de a termésük különösen erősen mérgező alkaloidokat tartalmaz.
Az aranyeső (Laburnum) jellemzése
A közönséges aranyeső évelő lombhullató cserje mely, a négy méter magasságot is elérheti. A növekedés elején felálló ágrendszert fejleszt, mely ágak a későbbiek folyamán kissé lefelé hajlanak. Fürtös virágzata sárga színű pillangós virágzat, mely késő tavasszal április végén, május elején nyílik. A virágok kellemesen édes illatúak. A növény fagyra nem érzékeny, teljesen fagytűrő, de ültetése napos helyre történjen, mivel napos meleg helyet kedvelő növény.
Az aranyeső talajigénye a tápanyagban gazdag, kissé meszes száraz talaj. A növény minden része mérgező, a magja különösen, és a növény érintése az arra érzékenyeknél bőrirritációt is kiválthat.
Szaporítása bujtással, magról és oltással is történhet.
Az aranyfa vagy aranycserje (Forsythia) jellemzése gondozása
Az aranycserje két-három méter magas látványos díszcserje, melynek a virágai lombfakadás előtt igen korán nyílnak és külön-külön helyezkednek el a jellegzetes ágain. Amilyen korán hozza virágait, olyan gyorsan el is virágzik, és élénkzöld leveleivel beolvad környezetébe.
Az aranyfa vagy aranycserje (Forsythia) jellemzése
A növény lényegesen alacsonyabbra növekszik az aranyesőnél és virágait is eltérően hozza.
Sok változata ismert az alacsonyabb lombkoronát nevelő fajta és a feltörekvő ágrendszertől a lehajló
ágúakéig. Ez a növény sövénynek ültetve is kiválóan alkalmas, aránylag igénytelen fajta. A fagyot jól viseli és talajigénye sem nagy, inkább szárazabb talajban érzi magát jól, melyből adódik, hogy nem nagy a vízigénye sem.
Virágzás után az idősebb és elszáradt ágakat vágjuk le és távolítsuk el, biztosítva a helyet az új virágot hozó vesszőknek.
Szaporítása ugyanúgy történik, mint társainak, bujtással, oltással vagy magról szaporíthatjuk.