Egy, a keresztesvirágúak csoportjába tartozó évelő díszvirág a tatárvirág vagy más nevén Iberis. Nyugat-Európából származó, szívós, erős természetű növény, szinte bárhol nevelhető. Legelterjedtebb fajtája az örökzöld tatárvirág (Iberis Sempervirens) melynek az őshazája Dél-Európa ahonnan hódító útra indult és terjedt el világszerte, hogy népszerű kerti dísznövény váljon belőle.
Az örökzöld tatárvirág (Iberis Sempervirens) jellemzése, gondozása
A növény dekoratív, mutatós virágokat nevel, és virágzása hosszantartó. Magassága tizenöttől-húsz centiméterig terjed, bokros növekedésű, örökzöld, alacsony évelő növény. A gondozást meghálálja, nevelése egyszerű, a megfelelően gondozott tatárvirág tömegesen képes virágozni.
Ültetéséhez lúgos kémhatású, laza jó vízáteresztő képességű talajt biztosítsunk, és olyan helyet keressünk a kertben számára, ahol egész nap éri a napfény, mert szereti a világos meleg helyet. Túl nyirkos talajon és árnyékban ültetve nem fejlődik rendesen, sőt el is pusztulhat. Ültetését tavasszal vagy ősszel végezzük. Virágozni áprilisban-májusban kezd és időnként még ősszel is lehet számítani a másodvirágzására. Az örökzöld tatárvirág virágai általában fehérek, de vannak rózsaszínű és világos lila fajták is. Mivel megél kavicsos talajban is, bátran ültethetjük sziklakertbe, de szegélynövényként vagy balkonon is könnyen nevelhető növény. Kert hiánya esetén virágládába vagy függőkosárba is ültethetjük, ott is szép látványt nyújt.
A szárak elfásulását megelőzhetjük, ha virágzás után az egész növény a talaj szintjéig visszavágjuk. Erre legalább kétévenként kerüljön sor.
Az örökzöld tatárvirág (Iberis Sempervirens) szaporítása
A tatárvirág szaporítható, magvetéssel, dugványozással és bujtással. Magvetéssel történő szaporításkor türelemre van szükség, mert a magok hosszan és szabálytalanul csíráznak. A magokat február végén, március elején kell elültetni laza szerkezetű palántaföldbe.
Könnyen és jól szaporíthatjuk a tatárvirágot dugványozással. Ezt elvirágzás után végezzük, amikor egyébként is visszavágjuk a növényt, egy pár darab szép hajtást kiválasztunk erre a célra. Az alsó leveleket leszedjük és laza szerkezetű talajba elduggatjuk. Ezután csak nedvességre és szellőztetésre van szükség. A gyökeres hajtásokat ősszel elültethetjük a végleges helyükre.
Bujtással történő szaporításkor azokat a hajtásokat, amelyek leérnek a földre, kevés földdel takarjuk be, egy kis dróttal szorítsuk le és ősszel vagy tavasszal válasszuk le a növényről. Ültessük végleges helyére, akár szegélynek, akár a többi növény közé ültetve mutatós növény válik belőle.
A tatárvirágnak nincs sok kártevője, időnként földibolha károsíthatja a növényt, ilyenkor száraz időben többször öntözzük a növényt és a megrágott leveleket távolítsuk el.
