Neve is, látványa is egyik legszebb az egynyári virágok között a violának. Nem véletlenül az egyik legnépszerűbb virág egész Európa területén. Nagy hagyománynak örvend már a tizenhatodik század óta. Hosszú virágfürtjei igen változatos színben pompáznak a tavasz végétől egészen a nyár közepéig.
A nyári viola (Matthiola incana) jellemzése
Igen mutatós dísznövény, mely a mediterrán térségből származik. Hazájában a Földközi-tenger vidékein félcserjeként fejlődik. Felálló szárain helyezkednek el körben a telt vagy egyszerű virágok. A nyári viola kétnyári növény, de vannak olyan fajok is, amelyek már abban az évben virágoznak, melyben elvetettük a magokat. Hazánkban a szélsőséges időjárási viszonyok miatt célszerűbb az egynyári változatokat ültetni. A kétéves növénynek nehéz az átteleltetése, könnyen kifagyhat. A növényen a levelek alakja hosszúkás, lekerekített végű, melyeknek a színe zöldesszürke, de inkább szürke. A növény magassága harminctól-ötven centiméterig terjedhet. Kiválóan alkalmas kerti ágyásokba ültetve, akár szegélynövényként, akár más virágok közé társítva, csoportosan, balkon ládába ültetve, erkélyeken, ablakokban is mutatósan díszít. A nyári viola több színben hozza kellemes illatot árasztó virágait. A virágok színe lehet, fehér, lila sárga, rózsaszín és piros.
A nyári viola (Matthiola incana) ültetése és gondozása
A nyári viola kevés gondozást igénylő növény, nem válogatós a talajban, lényeg, hogy ahova ültetjük, jól áteressze a vizet, mert a pangó víz elpusztíthatja. Átlagos a vízigénye, öntözni csak a nagy szárazság idején szükséges akkor is mérsékelten. Fényigénye nagy, ezért napos hely helyre ültessük. Időnként a gyomlálást és a talaj lazítását végezzük el a környezetében és a tövénél, meghálálja a szebb, mutatósabb virágokkal. Vágott virágként alkalmazva számolni kell azzal, hogy nem tartós a virágzás, gyorsan elhervad. Az elszáradt virágok eltávolításával, újabb virágok megjelenését elő tudjuk segíteni, meghosszabbítva a virágzást.
A nyári viola (Matthiola incana) szaporítása
A nyári violát magvetéssel szaporíthatjuk, amit tavasszal kell elültetni. Szabadföldbe úgy alkalmazzuk az ültetést, hogy a tavaszi fagyok már ne tegyenek kárt a kihajtott növényben.
A sárgaviola (Erysimum cheiri) jellemzése és gondozása
Kolostor és parasztkertekben már évszázadok óta virágzó a keresztesek családjához tartozó növény a sárgaviola. Kellemes illatával, és a sárga szín több színű változatával gyorsan a figyelem középpontjába kerül. Magassága változó a fajtától függően, húsz és hatvan centiméter között mozog. A sárga virágú alapfajnak vannak telt virágú fajtái is. Áprilistól júniusig hozza narancs, aranysárga és vörösesbarna illatos virágait. Sok napfényt igényel, és szereti a kötött talajt. Mivel a sárgaviola kétnyári virág, gyakran több évig is megmarad, főleg ha keményebb teleken takarással védekezünk a kifagyása ellen. A növény érett magvait elszórja, melyek a következő évben maguktól kikelnek. A sárgaviola nagyon jól társítható a nefelejcscsel, az árvácskával, de önmagában vagy csoportosan ültetve, illetve szegélynövényként is szép látványt biztosít környezetének.
A sárgaviola előnevelését mi magunk is elvégezhetjük cserepekben. A magok jól csíráznak húsz fokos melegben és nedves földben. A magok csírázásához körülbelül tíz nap szükséges. Az így előkészített növény fokozatosan szoktassuk a kiültetéshez, és csak azután kerüljön a szabadföldbe, amikor a fagyveszély elmúlt.