jázmin

Jázmin vagy jezsámen? Két szépség a kertben

Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok” 

(József Attila: Hazám)

Hajlamosak vagyunk a jezsámen fajtákat jázminként nevezni, pedig e két név mögött két különböző növényfajta bújuk meg. A jázminokat gyakran az illatuk miatt emlegetjük és szeretjük, de e két faj közül csak az egyik illatos! Cikkünkben bemutatjuk mindkettőt!

A jezsámen jellemzői és gondozása

A pompás vagy közönséges jezsámen (Philadelphus coronarius) késő tavasszal és kora nyáron nyílik, a kora nyári estéket jellegzetes, finom markáns illattal árasztja el. A hortenziafélék családjába tartozik, magyar elnevezése a jázmin nevéből módosult. Kifejlett korára nagyobb termetű, 2-3 méteres cserjévé bokrosodik. Európában honos, a mediterrán vidékekről származik. Lombhullató, levelei enyhén fogazottak, egyszerűek. Virágait június környékén hozza, melyek fürtökben állnak, fehér színben pompáznak és illatosak. Magjait késő nyáron hozza apró tokterméseiben, melyek igen aprók. Régebbi korokban nagyon kedvelt cserje volt hazánkban, szinte nem volt olyan falusi, kertvárosi porta, ahol ne találkozhattunk volna egy-egy példányával.

A növény érdekessége, hogy ha a leveleit összetörjük, és vízzel összekeverjük, jól habzó „szappant” kapunk, mivel leveleinek magas a szaponin-tartalma. Éppen ezért szappan-helyettesítőként is használható, bár a bőr felületéről nem oldja le a zsíros, olajos szennyeződéseket.

A virág is tartalmaz olajat, melyet a kozmetikai iparban használnak fel.

A jezsámen igényeit tekintve ültessük napos, félárnyékos helyre (félárnyékban is szépen fejlődik és virágzik), bármilyen talajra, hiszen ebben nem igényes, elviseli a kötöttebb, de még a szikes talajokat is. Az átültetést is jól tűri. Vízigénye közepes, a fiatalabb növényeket még gyakrabban öntözzük, de a kifejlett, megerősödött növényeket nem szükséges öntözni, kivéve extrém száraz időszakban.

Metszeni nem szükséges, de érdemes időnként visszavágni, ezzel korlátozni a növekedését. Ha visszavágjuk, szépen fog bokrosodni, sok új hajtás jelenik meg rajta. A metszését közvetlenül a virágzás után végezzük. Ha ifjítani szeretnénk, akkor azt 3 év alatt tegyük meg, minden évben csupán a hajtások harmadát visszavágva 30-40 cm-es magasságban. A metszés során mindig belülről kifelé haladjunk, utolsó évben a külső ágakat vágjuk vissza.

A kertben jól mutat szoliterként, de szép sövény is nevelhető belőle, érdemes utcafrontra, előkertbe is telepíteni belőle, társasházak kertjeibe is kitűnő választás.

A jezsámen jól szaporítható: hajtásdugványról, félfás- vagy fás dugványról, tőosztással, bujtással vagy gyökérhajtással is sokszorosíthatjuk és magvetéssel is szaporítható. A dugványokat nedves, párás környezetben gyökereztessük, a magokat a talaj felszínére vessük.

A jázmin jellemzői és gondozása

A jázminoknak is több száz fajtája létezik, az olajfafélék családjába tartoznak, hazánkban a Kínában honos téli jázmin (Jasminum nudiflorum), a közönséges jázmin (Jasminum officinale) és a sokvirágú jázmin (Jasminum polyanthum),  a legelterjedtebb. A sokvirágú jázminról már írtunk ebben a cikkünkben.

A téli jázmin szintén lombhullató cserje, nem nő nagyra, vesszői ívesen meghajlóak, elfekvők, melyek a talajhoz érve, ott meggyökeresednek és tovább terjednek. Levelei zöldek, átellenben állnak, hármasan összetettek. Virágzása miatt érdekes és értékes fajta, hiszen virágait még jóval a lombfakadás előtt (decembertől februárig) hozza csupasz ágain, így sárga virágai teljes pompájukban érvényesülnek a kertben, megvidámítva a szürke téli hónapokat. A jázminok virágait is jellemzi a finom illat, kivéve a téli jázmint.

Igénytelen növény, egyszerűen nevelhető. Kedveli a napos helyeket, de félárnyékban is szépen fejlődik. Talajokkal szemben igénytelen, egyedül a jó vízáteresztő-képesség fontos számára.

A közönséges jázmin a Kaukázus vidékén, valamint Kínában és Pakisztánban őshonos. Körülbelül 5 méteres magasságig nő meg, de ha megfelelő a támaszték, magassága elérheti a 10 métert is. Levelei kicsik, szembenállóak, hosszúkásak, keskenyek. Virágai sem túl nagyok, kb. 2,5 cm-esek, hosszú nyélen ülnek. Nyár elejétől egészen szeptemberig virágzik, termései sötétvörösek, melyek később besötétednek.

Total
3
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
japán babérsom

A japán babérsom jellemzői, igényei, gondozása, metszése, szaporítása és kártevői

Következő cikk
taxus baccata

A tiszafa jellemzői, gondozása, szaporítása, kártevői és fajtái

Kapcsolódó cikkek