Home Díszkert A tiszafa jellemzői, gondozása, szaporítása, kártevői és fajtái

taxus baccata

Ha örökzöld növényt keresünk, amely jól bírja a hazai körülményeket, nem igényel különösebb gondozást, ráadásul hazánkban még őshonos is, akkor a tiszafában mindezeket megtalálhatjuk. Egyetlen dologgal kell csupán vele kapcsolatban körültekintőnek lennünk – főleg, ha kisgyermekek is élnek velünk – , hogy minden része mérgező!

A tiszafa jellemzői

A tiszafa (Taxus baccata) Nyugat- és Dél-Európában, köztük Magyarországon is, valamint Délnyugat-Ázsiában őshonos, örökzöld, igen hosszú életű, ám lassú növekedésű fa. Jól alakítható metszéssel, így népszerűsége már a középkorra visszanyúlik, hiszen előszeretettel ültették barokk, mértani kertekbe jól formázhatósága miatt. Hazánkban két helyen van nagy valószínűséggel még eredeti előfordulása: a Bükkben és a Dél-Bakonyban.

Jelképes növény: az örök élet szimbóluma, emiatt korábban sokszor ültették templomok kertjébe, temetőkbe, kolostorok udvarába. Fája jól faragható, ezért nagy múltra tekint vissza a faszobrászatban és a dísztárgyak elkészítésének anyagaként. Nagyon értékes a fája, mind színe, rajzolata, rugalmassága, mind tartóssága miatt.

Fent említett előnyei mellett további érv mellette, hogy szép, nagy esztétikai értékkel bír bármely magánkertben, parkokban, előkertekben. Lombozata sötétzöld, levelei tűszerűek, de a fenyőkével ellentétben nem hengeresek, hanem lapítottak, ágai tömöttek, sűrűek. Szeptember végén jelennek meg piros színű bogyótermései, melyek tovább emelik szépségét.

Ahogy a bevezetőben is megjegyeztük, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a termése magköpenyén kívül a növény minden része MÉRGEZŐ! Ugyanakkor magja annyira keserű, hogy aki a szájába veszi, az rögtön ki is köpi. Érdekes, hogy magköpenyéből pálinkát is készítenek, amely nagyon ízletes.

Ültethetjük szoliterként , de nyírott sövénynövénynek is remekül megállja a helyét. Ez utóbbi esetben az ajánlott tőtávolság: 80 cm. Igen hosszú életű, ha elérte a kívánt nagyságot, némi nyírással kordában tartható.

A tiszafa igényei és gondozása

Mivel a tiszafa hazánkban őshonos, ezért minden körülmény adott a nevelésére. Igénytelen, könnyen nevelhető, különösebb gondozást nem igényel, betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló fa.

Ültethetjük napos, félárnyékos vagy árnyékos helyre, de legszebben a világos, napos vagy félárnyékos helyeken fejlődik. A nagy szelek némileg kárt tehetnek bennük, ezért jobban járunk, ha széltől védett helyre telepítjük. Nem igényel öntözést, elviseli a szárazabb periódusokat, ám ha szeretnénk, hogy szépen fejlődjön, akkor nem árt időnként megöntözni, főleg a szárazabb időszakokban.

Talaját tekintve is igénytelen, bár előnyben részesíti a jó vízáteresztő képességű talajokat, és természetesen szebben fejlődik tápanyagban gazdagabb talajokban. Évente tavasszal érdemes megtrágyázni komposzttal vagy szerves trágyával.

Nem fagyérzékeny, jól tűri a téli időjárást, a fiatalabb növényeken és hajtásokon lehetnek némi fagyásnyomok, de az idősebb növényeken még az sem jellemző. Ha ilyet tapasztalunk, tavasszal távolítsuk el a károsodott hajtásvégeket.

Jól metszhető, alakítható. A nyírást jól tűri, sűrű ágrendszere miatt alakítása egyszerű. Ha alakítani szeretnénk, akkor évente kétszer érdemes ezt megtenni, egyszer tavasz elején, márciusban, másodszor nyár végén, szeptember elején. ebben az esetben sűrű tömött lombozatot fejleszt. Ezt a kétszeri metszést az idősebb egyedeknél is érdemes megtartani, mert így folyamatosan szép lesz a tiszafa-példányunk. Persze ha nem szeretnénk tökéletesen zárt, tömött lombozatot, akkor elegendő évente csupán egyszer megmetszeni (virágzás utánra időzítsük).

A tiszafa szaporítása

A tiszafát otthoni körülmények között is szaporíthatjuk: dugványozással, félfás dugvánnyal vagy magjait megszedve és elültetve lehet.

A tiszafa betegségei és kártevői

A tiszafa a betegségekkel szemben ellenálló, és kártevői sem jellemzőek.

A tiszafa fajtái

Igen sok tiszafa-fajta létezik, például igen népszerű oszlopos fajtája vagy az aranylombú tiszafa, és ma már léteznek olyan fajták is, melyek meddőek, vagyis nem érlelnek termést. Néhány érdekesebb fajtája:

  • Taxus baccata ’David’: 3-5 m magasra növő fajta, szélessége 1-1,5 m, koronája oszlopos, tűlevelei széle sárga szegéllyel rendelkezik.
  • Taxus baccata ’Fastigiata Aurea’: szintén oszlopos növekedésű, levelei szélei szintén sárga szegélyűek.
  • Taxus baccata ’Repandens Aurea’: teljes magassága csupán 1,5 méter, szélessége 2-3 méter, terülő fajta, így talajtakaróként is megállja a helyét. Levelei világoszöldek, belül zöldek az ágai, míg kívül, új hajtásai aranysárgák.
  • Taxus baccata ’Standishii’: teljes magassága két méter, törpe növésű, keskeny, oszlopos, aranyszínű tűlevelekkel. Kisebb kertekbe, sziklakertekbe is nyugodt szívvel ültethető.

A tiszafák esetében érdemes még beszélni két fajtáról, egyik az oszlopos-kúpos tiszafa (Taxus media), másik a japán tiszafa (Taxus cuspidata).

Az oszlopos vagy oszloptiszafa igényeit és gondozását tekintve megegyezik a tiszafáéval, ez is könnyen nevelhető, igénytelen, ugyanúgy piros terméseket hoz. Tűlevelei lehetnek sötétzöldek, világos zöldek vagy sárgásak. Tömött, oszlopos habitusú növények, fajtától függően lehetnek alacsonyabbak vagy magasabbak.

A japán tiszafa Korea, Japán, Kína és Oroszország egyes részein honos, szintén örökzöld. Nyírás nélkül terebélyes, közepes méretű fává fejlődik. Tűlevelei sötétzöldek, ám télen barnás vöröses árnyalatúra színeződnek. Igényeit és gondozását tekintve megegyezik a Taxus baccatával.

Válasz

HÍRES KERTEK

csodas_kertem

Nemrégiben indult sorozatunkban olyan kerteket mutatunk be Olvasóinknak, amelyek tulajdonosai nem feltétlenül kertészek, ám kertjüket, telküket szívvel-lélekkel építik, szépítik, melynek eredménye igen...