Amióta az eszemet tudom, ismerem és szeretem. Már kislányként is rácsodálkoztam és felnőtt koromban is elgyönyörködöm, amikor egy-egy ablakban kuriózumként látom a hagyományos, általam elnevezett „paraszt” muskátlit.
A hagyományos vagy közönséges muskátlira (Pelargonium zonale) három színben emlékszem, legtöbbször a piros és árnyalatai, a fehér és a rózsaszínű. Télen az ablakaink belül voltak tele rakva, sajátos el nem felejthető illatukkal betöltve a szoba levegőjét.
Azután, amikor elérkezett a tavasz kezdődhetett a szaporítása, mely nem történt különleges módszerrel, egyszerűen darabokra vágtuk, a tövére tettünk két búzaszemet, hogy hamarabb gyökeret eresszen. Ültettük cserépbe a külső ablakpárkányra téve, de jutott a virágos kertekbe és beültettük a temetőben elhunyt szeretteink sírját is. Állítólag az illatok megmaradnak a gyermekek emlékezetében, én is így vagyok a muskátli illatával, rá gondolok és érzem az illatát.
Jöhetett a nyári meleg, fújhattak ősszel az őszi szelek, a „paraszt” muskátli ontotta virágait, szerényen, igénytelenül. Nem kívánt más egyebet, csak jó esővízzel való öntözést. Most sincs ez másképpen, bár már néha kényeztetem egy kis tápoldattal Nagyanyám örökségét.
Nekem, személy szerint még mindig a parasztmuskátli a kedvencem, jöhetnek a nemesített fajták, ez a virág soha nem fogy ki az ablakaimból.
Nemes muskátli (Pelargonium x grandiflorum)
Míg a muskátlik többségét erkélyen nevelt virágként ismerjük, a nemes muskátli hatalmas virágaival, sokkal inkább alkalmas szobanövénynek.
Jellemzői ezeknek a muskátliknak, hogy virágaik nagyok és sok színben pompáznak, és bokrosan növekednek. Szépsége miatt, az összes muskátli faj közül a nemes muskátli terjedt el legjobban. Vannak köztük magas növésűek és alacsonyabbak, de termetük mindegyiknek igen terebélyes. Ami közös mindegyikben az a virágzatuk.
A nemes muskátli legjobban a szoba napos oldalán lévő ablakban érzi jól magát. Akkor célszerű kirakni teraszra, amikor már tombol a nyár és nagyon meleg van, de akkor is védett helyet keressünk számára.
Szaporítása és virágzása
Új virágot varázsolhatunk a régiből, ha időnként visszavágjuk a túl hosszúra nyúlt szárakat. A levágott hajtáscsúcsokat felhasználhatjuk dugványként is, ám ezek a csúcsok ne legyenek túl fásak.
A nemes muskátlit kis segítséggel még télen is virágzásra bírhatjuk. Ehhez az szükséges, hogy a növényt tartsuk hosszabb ideig sötét helyen. Ezt elérhetjük például úgy, hogy egy sötét fekete zacskót teszünk a növényre, amely meggátolja, hogy érje fény. A növény naponta kilenc–tíz óránál többet ne legyen világoson, amit ha négy hétig betartunk a muskátlink virágba fog borulni. Ugyanezt a hatást elérhetjük úgy is, ha négy héten keresztül tíz foknál alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk a növényt. A muskátli a szűk helyet szereti és szebben virágzik, ha a cserepet a gyökerei jól kitöltik. A legszebb virágokat először a nemes muskátlik a harmadik évben hozzák, főként nyáron.
Ha megfelelően gondozzuk a nemes muskátlit, akkor májustól késő őszig is virágozhatnak, de máskor is virágzásra bírhatók. Virágzáskor legyenek világos helyen, de ügyeljünk arra, hogy a levek a forró napon, nehogy megégjenek.
A növény ápolása
Gyenge növekedés: amikor túl sötét a hely. A növényt állítsuk világosabb helyre, de ne tűző napra.
Sok gyenge hajtás: baktériumbetegség eredménye lehet, ilyenkor ki kell dobni a növényt.
Gombás betegségek: a túl hideg és a túl nedves talaj miatt lépnek fel, a növényt ki kell dobni.
Fehér rovarok: a liszttetvek, amikor kémia beavatkozást kell alkalmazni.
Szeretném, ha én is továbbadhatnám unokáimnak a parasztmuskátli szeretetét, amire minden esély meg van, mert már felnőtt gyermekeim ablakát is a tőlem kapott muskátlik díszítik.
