A harangláb vagy sasfű (Aquilegia) jellemzése, ültetése, gondozása és szaporítása

Egy könnyen nevelhető növény, melynek fajai az északi féltekén élnek, a harangláb vagy sasfű. Magyarországon a közönséges harangláb őshonos, melyet egyszerűen csak haranglábnak szoktunk nevezni, az elnevezés a növény alakjára utal. Hazánkban a középhegységek és a Nyugat-Dunántúl nyirkos, sziklás erdőiben és hegyi rétjein fordul elő. Ismert még galambvirág néven és cámolyfű néven is. A termesztett változata őshonos az évelők között. A több mint száz fajjal rendelkező nemzetség a boglárkafélék családjába tartozik. A növény Kelet-Európából és Közép-Ázsiából származik.

A harangláb vagy sasfű (Aquilegia) jellemzése

Egy szép, kecses évelő virág a harangláb, mely jól viseli a téli hideget és ellenáll a kemény fagyoknak is. Töve bokrosodó, levelei szárnyasan összetettek. A szirmokhoz hasonlóan a csészelevelek is színesek, a virágtakarót azokkal váltakozva alkotják. A szirmok egyik vége sarkantyús, a másik vége tölcsérszerű. A harangláb szinte minden faja mérgező növény. A harangláb önvető és gondozást nagyon keveset igényel. A közönséges harangláb kerti változatainak virágai, fehér, rózsaszín vagy sötétlila színben virágoznak, egyszerű vagy telt változatban. A virágzás két hónapig: májustól június végéig tart. Szépen fejlődik félárnyékos helyen is, de jobb, ha naposabb terültet keresünk számára, és lehetőleg a talaj meszes legyen, amelybe ültetjük. Öntözést mérsékelten igényel. Mivel a növény önvető, ezért évről-évre egyre több harangláb jelenik meg a kertünkben.

A harangláb vagy sasfű (Aquilegia) ültetése és gondozása

A harangláb csoportosan ültetve mutat a legjobban. A növényt tavasszal vagy az elvirágzás után lehet szaporítani akár tőosztással is. A tőosztást hosszú gyökere miatt nehezebben tűri, könnyebb a magról történő szaporítása. A magokat összegyűjtve, tavasszal elvetve saját magunk is szaporíthatjuk. A magról vetést tavasszal vagy ősszel végezzük, a cserepeket töltsük meg virágfölddel, melyre a magokat szórjuk és vékony takarjuk be. A talajt nedvesen tartva, a növénykék megjelenése után helyezzük világos helyre. A kiültetéshez fokozatosan szoktassuk, melyet a fagyok elmúlása után végezhetünk el. Tavasszal a kiültetés után rendszeresen öntözzük. Nektárban gazdag virágait a méhek és rovarok gyakran felkeresik. A növény jól érvényesül más évelők közé ültetve is, különleges hangulatot teremt. Az alacsonyabb növekedésű harangláb sziklakertbe is ültethető.

A harangláb a kártevőkkel, rovarokkal szemben ellenálló, betegségek ritkán károsítják a növényt.

A havasi harangláb (Aquilegia alpina) jellemzése

A svájci Alpokból származik a havasi harangláb, mely bokros növekedésű, igen nagyvirágú évelő növény. Nedves talajokon és félárnyékos helyen érvényesül, érzi legjobban magát. A növény harminc-hatvan centiméter magas növekedésű, mely virágzás után visszavágható. Sötétkék színű virágai május-júniusban nyílnak, és igen mutatósak. Szegélynövénynek, évelőágyakba ültetve alkalmazható.

A japán harangláb (Aquilegia flabellata) jellemzése

A közönséges haranglábnál jelentősen kisebb méretű a japán harangláb, mely  Japán hegyvidéki területein őshonos évelő növény. A növény kis termetével ellentétben a nagyméretű virágok színe a kékeslilától a rózsaszínig terjed, valamint előfordul fehér színben is. Elsősorban a félárnyékos sziklakertek kedvelt növénye, de alkalmas balkonnövényként is. A növény rövid életű, de megfelelő körülmények között újra veti magát, így folyamatos a megjelenése. Félárnyékban és jó vízáteresztő képességű talajban érzi magát legjobban. Könnyen kereszteződik más fajokkal.