Hazai kertekben is nevelhető a ginzengcserje

Dísznövénykultúránkban a borostyánfélék (Araliaceae) családjának tagjai jelentős szerepet játszanak. Azonban a sokkal kevésbé ismert ginzengcserje (Eleutherococcus) nemzetségébe tartozó harminc faj közül, több is sikeresen nevelhető hazai kertekben hazai körülmények között.

A mutatós virágos cserjék helyét a ginzengcserjék valószínűleg nem váltják fel, de ahol csak alacsony fenntartási színvonal biztosítható, vagy nagy a környezeti terhelés jó eséllyel kérhetnek helyet a hazai kertkultúrákban is.

A ginzengcserjék jellemzése

Ezek a növények lehetnek cserjék vagy hétméter magas kis fák. Elterjedési területük Japán és a Fülöp-szigetek, Dél-és Kelet Ázsia. Több fajtája Kínában őshonos.

Általában tövises, mirigyes lombhullató növények, melyeknek leveleik a fajtától függően három hét levéltől ujjasan összetettek. Álredőnybe vagy gömbölyded fejecskékbe rendeződnek virágai, termései csonthéjasok, feketék, sötétkék, vagy bíbor fekete színűek.

Kertészetileg nagyon könnyen tarthatók és nevelhetők a mérsékelt égövi ginzengcserjék. Homokos és agyagos közegben is szépen fejlődnek, talajban nem válogatnak, de kedvelik a mélyrétegű, jó vízháztartású, megfelelően vízáteresztő talajokat, akár meszesek vagy savanyúak.

A mostohább körülményekhez is jól alkalmazkodnak, gyakorlatilag kártevő és betegség mentesek. Szépen fejlődnek a teljes napfényben és az árnyékos területen is, elviselik a városi erősen szennyezett levegőt, és jól tűrik a keményebb visszametszést.

A ginzengcserje szaporítása

A ginzengcserje esetében elmondhatjuk, hogy könnyen szaporíthatók. Jól szaporíthatóak megvetéssel sarjakat is nevelnek, így azokról is szaporíthatjuk, illetve tél végén gyökérdugványozással. Könnyen át lehet őket ültetni, száraz talajon is hamar mutatós növényekké fejlődnek. Évente egyszer, de inkább kétszer kell nyírni, mivel jól tűrik a nyírást. Háttér és elválasztó növényként is kiválóan funkcionál és védősövényt is képezhetünk belőle, mivel ágaik tüskékkel sűrűn borítottak.

Sarjadzásra hajlamos növények, ezért folyamatosan kezelni kell ezt a tulajdonságukat.

A ginzengcserje mint gyógynövény

Díszkerti felhasználásuk mellet, a valódi ginzenghez (Panax ginseng) hasonlóan gyógynövényként ismertek elsősorban. Gyógyszerként a föld alatti részeket használják, melyeknek hatóanyagaik fokozzák az erőnlétet és növelik a szervezet ellenálló képességét. A központi idegrendszerre serkentően hatnak, enyhítik a reumás fájdalmakat.

Leveleiket és zsenge hajtásaikat a kelet-ázsiai népek főzve teaként fogyasztják, mivel ízük enyhén aromás kellemes ízű.

 Siebold ginzengcserje (Eleutherococcus sieboldianus)                           

Kertekben a leggyakoribb növényfajta. Kapaszkodva kúszó, akár három méter magas lombhullató, tüskéságú növény. Elsőéves hajtásai hosszú ívelten hajlók, levelei kettő-öt levélből ujjasan összetettek és sekélyen fogazottak. Virágai zöldes fehérek, végálló gömbös fejecskékbe rendeződnek. Nyár elején nyílnak.   Termése kora ősszel érik, fekete színű. Cserjésekben, erdőszéleken nő, dísznövényként ültetik fehér-tarka és sárga szegélyű levelű fajtáit is.

Sörtés ginzengcserje (Eleutherococcus senticosus)

Egyik legismertebb fajta, de csak gyógynövényként. Magasra növő (hat méter) sűrű ágú cserje. Ágait a vékony tüskék sűrűn borítják, levelei széle élesen sokszor kettősen fűrészes. Virágzatai a hajtások csúcsán jelennek meg, melyek aprók, sárgák vagy lilán árnyaltak. Június-júliusban nyílik, termései októberig fejlődnek és feketére érnek.

Egyik híres növénye a természetes gyógyászatnak.