A trombitafolyondár gyorsan növő, igénytelen, meleg és napos helyet kedvelő kúszócserje, mely trombitaszerű virágaival mindenkit elbűvöl! Kezdő kertészek is bátran ültessék!
A trombitafolyondár jellemzői
A trombitafolyondár (Campsis radicans) Észak-Amerikából származó kúszócserje, mely a szivarfafélék családjába tartozik. Európába az 1600-as években került, azóta töretlen a népszerűsége. Mivel kúszónövény, léggyökereivel kapaszkodik, mindenképpen támasztékot igényel. Akár 10-12 méter magasra is megnőhet.
A növény levelei összetett levelek, páratlanul szárnyasak, fűrészes levélszéllel. Virágait július-augusztusban hozza, trombita alakúak, 8-10 cm hosszúak, fürtökben állnak a szárak végén. Fontos nektárforrások, hiszen nektárban gazdagok. Színei a citromsárgától a vöröses, rózsaszínes, narancsos árnyalatokig megtalálhatóak hála a növénynemesítők munkájának. Toktermést hoz, melyek szintén díszítőértékkel bírnak. Szárnyas magvakat hoz.
A NÖVÉNY MINDEN RÉSZE MÉRGEZŐ!!! Nem csak akkor, ha a szervezetbe jut, hanem nedve érintésekor is előfordulhat bőrpír, viszkető, égő érzés az arra érzékeny egyéneknél.
A trombitafolyondár igényei és gondozása
A trombitafolyondár kertünkbe való telepítésekor vegyük figyelembe e növény növekedési habitusát és olyan helyet válasszunk számára, amely megfelel az igényeinek, és lesz elegendő helye a növekedéséhez és virágzásához. Mielőtt elültetnénk, tervezzük meg, hogy mire fogjuk felfuttatni, mely lehet egy kerítés, pergola, vagy fa is, ám ezek mindegyike napos helyen legyen.
A trombitafolyondár nem igényes a talajra, de részesítsük előnyben a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajokat. Ássunk legalább kétszer olyan mély és széles ültetőgödröt számára, mint amekkora a cserép, amelyben vásároltuk, és lazítsuk meg körülötte is jól a földet, hogy a gyökerek könnyebben tudjanak terjeszkedni. Az ültetőgödörbe tegyünk némi szerves trágyát vagy érett komposztot a jó tápanyagellátás érdekében. Kezdetben öntözzük a növényt hetente alaposan, forró, aszályos napokon hetente kétszer. Ahogy a növény megerősödik, és a gyökerei elérik a mélyebb rétegeket, úgy szárazságtűrővé válik, így öntözni sem szükséges. Jól tűri a szélnek kitettebb helyeket is.
A konténeres növények az év bármelyik időszakában ültethetők, a fagyos időszakokat leszámítva. A fiatal töveket érdemes az első télen takarni lehullott avarral, szalmával vagy mulccsal.
Viszonylag későn kezd hajtani, április végén, május elején jelennek meg az első hajtásai. Tavasszal vágjuk vissza az elszáradt ágakat és az előző évi vesszőket, és távolítsuk el a tavalyi száraz terméseket is. Bátran metsszük, így minden évben szépen megújul és a vastag, fás részeken is kihajt. Ha fává vagy csüngő ágú bokorrá szeretnénk nevelni, metszéssel azt is megtehetjük.
Nyáron nem szükséges metszeni, csak akkor, ha rossz irányban nő, azokat a hajtásokat nyugodtan levághatjuk.
A trombitafolyondár szaporítása
A trombitafolyondár szaporítása többféleképpen is lehetséges, mind egészen egyszerű. Szaporítható magról, bujtással, dugványról, tőosztással és az anyanövényen megjelenő sarjak leválasztásával. Ne felejtsük el, hogy a növény minden része mérgező, már a nedveinek érintésekor is jelentkezhet bőrpír, viszkető, égő érzés az arra érzékenyeknél. Dolgozzunk ezért kesztyűben, ha ezzel a növénnyel foglalatoskodunk.
Magról gyakorlatilag magától is szaporodik, de ha összegyűjtjük a magokat és elültetjük a kertben vagy cserépben, úgy jobban kontrollálható a folyamat. Ügyeljünk arra, hogy a magok érettek legyenek, amikor begyűjtjük őket, ez akkor megfelelő, ha a magtokok már megbarnulnak és elkezdenek szétnyílni. Elültethetjük a magokat ősszel, akkor hagyjuk kint a cserepet, vagy tavasszal is. Jó, ha tudjuk, hogy a magoknak legalább két hónapig tartó hideghatásra van szükségük ahhoz, hogy kicsírázzanak!
Dugvány készítéséhez nyáron vágjunk 25-30 cm hosszú hajtásdarabokat, melyek alsó részéről eltávolítjuk a leveleket és jó vízáteresztő képességű nedves talajba dugjuk őket. Tegyük őket árnyékos helyre, és tartsuk folyamatosan nyirkosan a talajukat. Kb. 1 hónap alatt gyökeresednek meg.
Bujtás készítésekor válasszunk ki egy a talaj közelében lévő vesszőt, melyen hosszanti irányban egy éles késsel sebet ejtünk. Ezt a részt hajtsuk a földre, és temessük be, majd öntözzük be alaposan. Szintén 1-2 hónap alatt meggyökeresedik, ekkor leválasztható az anyanövényről és külön ültethető.
A trombitafolyondár idővel igen sok sarjat hoz gyökérről, ezeket kiásva is könnyen szaporíthatjuk a növényt. Ősszel vagy tavasszal a legjobb ezzel a módszerrel szaporítani.
A trombitafolyondár kártevői és betegségei
A trombitafolyondár nem igazán érzékeny a betegségekre és a kártevőkre. Ha számára rossz helyre ültettük, vagyis nem elég napos és meleg helyre, akkor a növény legyengülhet és a levéltetvek könnyen megtámadhatják.
Előfordulhat, hogy évekig nevelgetjük a trombitafolyondárt, viszont nem virágzik, mi lehet ennek az oka? A leggyakrabban előforduló probléma a fény hiánya, vagyis ha árnyékos helyre ültettük, akkor megnyúlnak a hajtásai és nem hoz virágokat. Fontos, hogy napi 8-10 órát is érje napfény a növény. Az is megtörténhet, hogy rosszul metszettük meg a növényt, ezért nem hoz virágokat. Vagyis levágtuk azokat a hajtásokat, amelyeken a virágokat hozta volna. Éppen ezért mindig kora tavasszal metsszük! Szintén okozhatja a nemvirágzást, ha túladagoltuk a tápanyagbevitelt, és inkább nitrogéntúlsúlyos tápokkal tápoztuk. A virágzáshoz inkább foszforban gazdag műtrágyák kellenek.
