Amikor a moziban vagy más alkalommal ropogtatjuk a pattogatott kukoricát, eszünkbe nem jut, hogy vajon honnan származik, hogyan kell termeszteni. Pedig nem muszáj mindent a piacon vagy boltban vásárolni, a saját magunk által előállított termékek sokkal finomabbak és értékesebbek, mint amit készen kapunk.
A származását tekintve több ezer éves pattogatni való kukoricát (zea mays) csak a tizenkilencedik század vége óta termesztik nagyobb területen, elsősorban őshazájában Amerikában. Magyarországon a hetvenes évek közepétől mutatkozik számottevő érdeklődés iránta. Termőterülete nem jelentős azóta sem.
Táplálkozási értéke elmarad a csemegekukoricáétól, de étrendi hatása igen jó. A pattogatott kukoricát főleg csemegeként fogyasztjuk. Felhasználási köre az édesipar területén egyre bővül. A pattogatott kukoricánál a hevítéskor keletkező gőz a vastag, üveges részen nem tud áthatolni, s a szem valósággal szétrobban, térfogata sokszorosára gyarapodik.
A pattogatni való kukorica vetése, igényei
A pattogatni való kukorica élettani igényei megegyeznek a csemegekukoricáéval, így termesztéstechnológiájuk is hasonló, szinte azonos. Küllemét tekintve tér el a csemegekukoricáétól, mivel gyökérzete kisebb terjedelmű, szára vékonyabb és alacsonyabb, levéllemezei rövidebbek és keskenyebbek. Az érett szemek üveges fényűek, nem ráncosodnak.
Vetése április huszadika körül történik és szeptember végén, október elején takaríthatjuk be. Akkor törhetjük, amikor szárazanyag tartalma legalább hetvenkét százalékot eléri, mert ellenkező estben a pattogatási térfogat gyarapodás csökken.
Betakarítás és feldolgozás során ügyeljünk a szemek épségére, mert a sérült szemek rosszul pattognak.
