A berkenyét a botanikusok már több mint száz éve ismerik. A rigai és pétervári faiskolák kisebb mennyiségben már a század elején szaporították. Üzemi termesztése leningrádi területen kezdődött. A berkenye a háború utáni időszak egyik legelterjedtebb kultúrnövénye lett. Gyors előretörése nagy táplálkozási és technológiai értékének, valamint annak a sajátosságának tulajdonítható, hogy terméshozama az évek folyamán alig ingadozik.
A fekete gyümölcsű berkenyét a tőlünk északra fekvő államokban termesztik, de termőterülete egyre délebbre terjed, népszerű a skandináv államokban is.
A fekete gyümölcsű berkenye Észak-Amerika keleti részén őshonos. Mint egyéb berkenyefajok is, rendszertanilag a Rosales sorozathoz tartozik. Jellemző sajátossága a nagyarányú hajtásképzési hajlama. A kifejlett bokor húsz-harminc különböző korú vesszőt nevelhet. Az új hajtások általában a vesszők tövénél képződnek.
A fekete gyümölcsű berkenye leírása
A fekete gyümölcsű berkenye vázrendszere és lombozata különbözik a közönséges berkenyétől. Az erős vegetatív hajtások levelei nagyobbak, mint a termővesszőké. Levele egyszerű, a levél széle kétszeresen csipkés, hirtelen átmenettel a rövid, hegyes végződésbe. A levelek húsosak, felületük fényes, központi erük és levélnyelük lila.
Virágai sátorvirágzatot alkotnak, a csúcsrügyből fejlődő virágban lehetséges húsz virág is, az oldalrügyekből fejlődő virágzat pedig mintegy tizennégy virágot tartalmaz. A magház öt magrekeszből áll (almás-termésű).
Virága illatos, ez megkönnyíti a méhbeporzást. Az almától eltérően nagyon sok mag termékenyül meg.
A berkenye termése gömbölyű, néha megnyúlt, hamvas viaszbevonattal fedett. Megtörölve fényes fekete, mintha lakkozott lenne. A bogyó átmérője fajtától függ, de hét-tizenöt milliméter között változik.
A berkenye kiválóan alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, hazájában és Szibériában a mínusz harmincöt fokos fagyokat is károsodás nélkül átvészeli. Kedveli a párás, csapadékos helyeket.
A termesztés környezeti feltételei
A fekete gyümölcsű berkenye a legfényigényesebb növények közé tartozik. Tenyészterület igényének kielégítése és rendszeres ritkító metszés mellett a növény fényigénye biztosított.
A berkenye nem hőigényes. A késő tavaszi fagyok nem veszélyeztetik virágait és terméskötődést. Ez a tulajdonsága adja a termésbiztonságát. Magyarországon a téli fagyoktól sem károsodik.
Termesztésére alkalmas minden olyan talaj, amely neutrális vagy enyhén savanyú. Talajtípusra és mechanikai összetételre nem érzékeny. Általában jól termeszthető a klasszikus málnatalajokon. A berkenye jól felújul, nagyfokú tősérülés esetén is újra hajt.
A fekete gyümölcsű berkenye termése jelentős mennyiségben tartalmaz P-aktív ketehinokat, vitaminokat, mikroelemeket, cukrot, savakat, cseranyagokat és pektint. Gyümölcs kiváló élelmiszerfesték, a feldolgozott termékeknek szép rubinszínt kölcsönöz.
Színanyag tartalma a termesztett gyümölcsök között a legnagyobb, háromszor több antocianint tartalmaz, mint a fekete ribiszke. A berkenyéből kiváló dzsem és ivólét készíthetünk. A természetes, nyers gyümölcslé kiváló diabetikus ital. Nagyon jó likőrt és bort is nyerhetünk belőle. Dísznövényként termesztett változatai gazdagon, hosszan virágoznak, élénk őszi lombszínük, és termésük is dísze lehet kertünknek.
