Alig ismert, pedig igen mutatós növény a kőrisfagyal (fontanesia). A nemzetséget egy francia botanikusról René Louiche Desfontaines-ről nevezték el. A kőrisfagyalok lombhullatóak, hasonlítanak a közönséges fagyalra, így magyar elnevezését is innen kapta. A kis-ázsiai kőrisfagyal hazája Szicília, Szíria, Törökország. A Kína keleti vidékein honos alfaj a kínai kőrisfagyal, nagyon hasonlít az alapfajhoz, de annál nagyobbra nő.
Magassága elérheti a másfél-két méteres magasságot, gyors növekedésű terebélyes hajtásrendszerű levelei átellenesen keresztben állnak, melyek az olajfagyalok leveleihez hasonlóak. Lombozatának értékét növeli, hogy késő őszig zölden díszlik a cserjén.
A kőrisfagyal virágzása
Májusi virágzása látványos, gyönyörködtető. Kellemesen illatos, zöldes fehér apró virágai a hajtások végén rövid bugákba vagy fürtökbe rendeződnek. Virágosan is nagyon emlékeztet a fagyalokra.
A szélsőségek kivételével a kőrisfagyalok jól viselik a hazai környezeti körülményeket, mindenütt jól fejlődnek. Arra ügyeljünk, hogy túlzottan nedves helyre ne kerüljenek. Félárnyékos vagy napos fekvésben, csoportosan vagy magányosan, de sövényként is bátran telepíthetők, akár nyírott vagy nyíratlan formában. Ágaik idősebb korukban kissé már széthajlanak, törékennyé és ritkábbá válnak, ilyenkor egy jó metszéssel sokat segíthetünk, jól tűrik a radikálisabb visszavágást is.
Szaporítása
A kínai kőrisfagyal magvetéssel szaporítható. Tavasszal egyszerű kerti talajjal töltött cserepekbe, vagy szaporító tálcára szórjuk a magokat, majd egy centiméter vastagon takarjuk. Öntözzük meg alaposan és vigyázzunk, ki ne száradjon. A magcsemeték növekedése a csirázást követően kissé lassú, legyünk velük türelmesek. Az első néhány télen a fiatal növényeket még lomb-vagy forgácstakarással védjük a hidegtől.
