Akik szeretik a pozsgás növényeket, azok gyűjteményéből nem maradhat ki egyik pozsgás növény sem, így a dohánygyökér is ott kell, hogy legyen növényeink között. Azt is tudjuk, hogy a pozsgás növények, úgy, mint a kaktuszok, inkább elviselik a szárazságot, a száraz talajt, mint túlöntözzük földjüket, ami akár a pusztulásukhoz is vezethet.
A dohánygyökér (Lewisia) nemzetségbe huszonhét fajt tartanak számon, melyeknek közös jellemzője, hogy mindegyikük Észak-Amerikából, annak nyugati hegységeiből származnak. Megtalálhatóak közöttük a lombhullató és örökzöld fajok, tőlevélrózsás évelők, húsos répaszerű karógyökérrel. Az indiánok fontos táplálékát jelentette egyes dohánygyökér fajok gyökere. Innen kapta a keserűgyökér nevét is.
Az első dohánygyökeret (Lewisiát) az indiánok fedezték fel, nevét a felfedező expedíció egyik vezetőjének nevéről kapta a nemzetség.
A változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon) jellemzése
A növény feltűnő virágzatú, apró húsos levelű porcsinféle, melynek a szárazságtűrő képessége igen nagy. Észak-Amerika partvidékeiről származik családjának minden tagja. Hegyvidékről származó, évelő, melynek magassága tizenöttől harminc centiméterig terjed. Száratlan tövű levélrózsát nevel, örökzöld, húsos, lédús levele kékeszöld színű, keskeny nyelv alakú, mely hidegben piros színűvé válik. A növény mérsékelten télálló. Hazánkban az ország leghidegebb pontján sem fagy el, esetleg a levelei károsodhatnak.
A dohánygyökér tavasztól nyár elejéig virágzik, gazdag színárnyalatban. Előfordul a sárga, a narancs, a piros, a rózsaszín szinte minden változata.
A változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon) ültetése és gondozása
A dohánygyökér igénytelen növény, nem sok gondozást kíván, szinte nem lehet elhanyagolni a gondozását.
Kedvelt sziklakerti növény, sziklakertben teljesen télálló, ha minden fölösleges víz lefolyik a növényről és környezetéből. Lehetőleg jó vízáteresztő földet biztosítsunk számára. A növekedési időszakban van szüksége rendszeres öntözésre, egyébként a szárazságot jól tűri. Lehetőleg ne ültessük olyan helyre ahol éri a déli napsütés, inkább csak a délelőtti és késő délutáni órákban érje napfény. Ősztől tél végéig egyáltalán ne öntözzük, az őszi-téli esőktől a csapadékelvezetéssel óvjuk meg.
A változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon) cserépben is könnyen tartható, szép dísze lehet erkélyeknek, teraszoknak. Cserépben nevelve az öntözésről különösen kell gondoskodni, tavasszal a növekedés kezdetén hetente, lehetőleg eső vagy forralt vízzel öntözzük, úgy hogy a leveleit ne érje víz. Ilyenkor az eső nem árt a növénynek. Júliusig célszerű tápoldatot adni, de szeptembertől már az öntözést is hagyjuk abba, hogy ne legyen a talaja nedves mire a hőmérséklet tíz fok körülire esik vissza. Télire nem kell bevinni a cserepes növényeket, csak olyan helyre rakjuk ahol nem éri csapadék.
A kisebb cserepekben nevelt növényeket ültessük át minden tavasszal, még a növekedés megindulása előtt. Az ültetéshez mészmentes savanyú virágföldet használjunk, és az elültetett növényt egy órán keresztül itassuk fel vízzel. Ezután már csak hetente öntözzük, lehetőleg az esti órákban.
A növény magról könnyen szaporítható, így hozzájuthatunk sokféle színárnyalathoz. A magokból két év alatt gazdagon virágzó növényeket nevelhetünk.
Szaporíthatjuk tőosztással is, amikor a vastag gyökérről leválasztjuk a rozetta oldalkinövéseit. Homokos talajban négy-hat hét alatt meggyökeresednek, és szép új növénnyé válnak.
