Bizonyára mindannyian úgy gondoljuk, hogy a főtt csemegekukorica hozzátartozik a nyárhoz, és legalább egyszer bele kell harapnunk minden évben az édes szemekbe! Miért ne nyújthatnánk meg a szezont és vethetnénk kukoricát a kertünkbe is? A termesztése egyáltalán nem bonyolult, és még többet jelent, ha a kertből frissen szedve ropogtatjuk a sajátunkat!
A kukorica jellemzése
Ahogy a tökfélék is, a kukorica (Sea mays) is Közép- és Dél-Amerikából érkezett az európai kontinensre, eredeti élőhelyén már évezredek óta termesztették, és fontos szerepet töltött be az élelmezésben. Európában igazán fontos terménnyé csupán a 19. században vált, miután nemesítették. A nemesítések során íze sokkal finomabb lett, és a szemek cukortartalma is tovább megmarad, mint elődeinek. Szüreteléskor arra mindenképpen figyeljünk, hogy a kukoricaszemekben lévő cukor viszonylag hamar keményítővé alakul át, ami miatt gyorsan elveszíti az ízét. Ha tehetjük, csak frissen szedett kukoricát fogyasszunk, mert ezek sokkal édesebbek!
A kukorica termesztése és gondozása
A kukorica fagyérzékeny növény, ezért vetésével meg kell várnunk a májusi fagyok elmúltát, hiszen még ezek az enyhébb fagyok is kárt tennének benne. Vetés után hamar kikel, és gyorsan növekszik, mert vegetációs ideje rövid. Magyarországon nem szükséges előcsíráztatni, palántázni (annál is inkább, mivel a kukorica nem szereti, ha a gyökereit bolygatjuk), hanem április végén, májusa elején a helyére vethetjük, így amikorra kibújik, éppen elmúlnak a fagyok. Egy helyre két szemet vetünk, vethetjük sorba vagy kisebb-nagyobb csoportokba. Az egyes tövek között hagyjunk 35-45 cm távolságot. A kukorica szélbeporzású növény, így a közelség csak növeli a beporzás esélyeit.
A kert napos, szélvédett helyére vessük a kukoricaszemeket, bármilyen talaj megfelelő a számára. Melegigényes növény, különösen a csemegefajták érzékenyek az előforduló fagyokra, a hideg, nedves időjárásra, ez jelentősen visszavetheti a növények fejlődését. Egy növény általában két csövet nevel. A kukorica a porzós virágokat a címerében neveli, melyek lehullanak a lentebb található termős virágok bibéjére (a bajuszra), így porzódnak be a virágok.
A kukorica vízigényes növény, különösen az első időszakban, a növekedéskor, valamint a kukoricaszemek növekedésekor fontos a megfelelő vízellátottság. Ilyenkor öntözzük bőségesen, a két időszak között azonban alábbhagyhatunk az öntözéssel. Természetesen, ha aszályos, forró a nyarunk, akkor az öntözést sem hagyhatjuk abba. Fontos feladatunk még a növények gyommentesítése, ezt a feladatok csökkenthetjük, ha a tövek között vastagon mulcsozunk. Egy nagyobb szél, vihar kárt tehet a kukoricaültetvényünkben, hiszen megdöntheti a töveket. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha folyamatosan feltöltjük a töveket, mert így egyre följebb képez a növény tartógyökereket, ezáltal stabilabbá válhat.
A kukorica betakarítása
A betakarításnál résen kell lennünk, hiszen ha a csemegekukoricát élvezhető formában szeretnénk fogyasztani, akkor folyamatosan ellenőriznünk kell a csövek állapotát, nehogy túlérjenek, és megkeményedjenek. Amikor a csövek végén lévő bajusz barnává válik, már ellenőrizhetjük a szemek állapotát: a kukoricaleveleket hajtsuk vissza a csőről, és a szemek sárgák, és megnyomva tejes nedvet eresztenek, akkor itt az idő a szüretre! Ekkor a kukorica még nem érte el a teljes érettséget, ezt tejes kukoricának mondjuk. Ne tároljuk sokáig, ha lehet, azonnal főzzük meg! Bár hűtőszekrényben néhány napig eltartható, nem érdemes sokáig tárolni, a már említett cukorvesztés miatt.
Ha a csöveket a száron hagyjuk, akkor a szemek megérnek, majd megszáradnak, így szüretelik a takarmánynak való kukoricát, szeptember közepén-végén. Ilyenkor leszedve a csöveket, azokat még érdemes tovább szárítani levegős, esőtől védett helyen, hogy teljesen kiszáradjanak és sokáig tárolhatók legyenek.
TIPP! Ha valaki nem szereti a csemegekukoricát, mert számára az már túl édes (mi a családunkban így vagyunk vele), akkor nyugodtan vethet takarmánykukoricát is, azt is ugyanúgy meg lehet főzni, amikor még tejes, mint a csemegekukoricát és nagyon finom, kevésbé édes! Mi évek óta így teszünk és nagyon szeretjük!
A bébikukorica
Ha bébikukoricát szeretnénk szüretelni, akkor a szemeket vessük sorba, sűrűn egymáshoz (kb. 20 cm). Ilyenkor az a lényeg, hogy elkerüljük a beporzást és a magkezdemények ne nőhessenek meg. A bébikukoricát a teljes érése előtt szedjük le, amikor csupán néhány centiméter hosszú. Ehetjük nyersen vagy pár percig főzve.
A három nővér
Készítsünk „három nővér” ágyást: a kukorica a tökfélékkel és a babbal alkotja az amerikai indiánok által oly gyakran alkalmazott együttes termesztés módszerének három faját. A tökfélék levelei befedik, vagyis árnyékolják a talaj felszínét a kukorica-tövek között, így megakadályozzák a gyomosodást, valamint a talajt nedvesen és hűvösen tartják. A bab pedig felfut a kukorica szárára, természetes támasztékként működve. Mivel a növényfajok alkata nagyon eltér egymástól, ezért nem versenyeznek egymással a területért, mégis mindhárom elegendő fényhez jut. Elsősorban akkor működik jól ez az ágyás, ha a babot és a kukoricát is hagyjuk teljesen beérni, és csupán a vegetációs időszak végén takarítjuk be őket.
A kukorica kártevői és betegségei
Sajnos a kukoricának több kártevője és betegsége is van, ezek közül az egyik legjelentősebb kártevő az amerikai kukoricabogár, mely nemcsak lárva, hanem imágó alakban is pusztít. Viszonylag későn, csupán az 1990-es évek közepén jött be Észak-Amerikából, azóta viszont folyamatosan pusztít. Károsító még a kukoricamoly hernyója, a gyapottok-bagolylepke hernyója, levéltetvek, de a mezei vadak kedvelt csemegéje is.
A betegségek közül leggyakoribbak a gombás megbetegedések, ilyen a fuzáriumos csőpenész, és más csőpenészt okozó gombák, melyek a csöveket támadják.
