Amikor elhatározzuk, hogy kertet alakítunk ki, alapos felmérést és tervezést kell készíteni, hiszen a talaj, tartózkodási hely és élettér az embereknek, a növényeknek és az állatoknak egyaránt. Sajnos hazánkban is egyre több termékeny talajt fednek be útburkolattal, ezért erre nekünk saját kertünkben tekintettel kell lennünk, amikor utakat akarunk kialakítani. Olyan leburkolt utakat és területeket szabad kialakítani ami, éppen szükséges, ezért csak olyan széles és nagy legyen, ami a befedett területek arányát a lehető legalacsonyabban tartja. A talajfelszín teljes lezárásának megakadályozásához egy út átgondolt kialakításával is hozzájárulhatunk. Lényeg, hogy úgy tervezzük meg és készítsük el a kerti utakat, hogy jól illeszkedjen a természetes kert látványához, és azt a célt szolgálja, amilyen célra létrehoztuk és kialakítottuk.
Útburkolatok
Kimeríthetetlen a tárháza a természetes kertekben felhasználható útburkolati lehetőségeknek. Mielőtt azonban választanánk, át kell gondolnunk, hogy milyen célt fog szolgálni az út. Nem mindegy, hogy csak sétálgatásra, vagy egy fűnyíróval, vagy talicskával szeretnénk egyik helyről a másikra jutni. Minden útnak van eleje és vége, minden út valamilyen célhoz vezet. Jobb vízelnyelést biztosítanak az újrafelhasznált kövek közötti széles fugák, melyek egyben kímélik az erőforrásokat is. Megkönnyítik a gyors beszívódást a széles fúgák, és lehetőséget kapunk a taposását tűrő növények ültetésére. Megfontolt útvezetéssel különféle szerkezeti egységek és látómezők valósíthatók meg, tagolva a kerti tereket.
Jó vízelnyelő képességű utak
Nem szükséges minden utat feltétlenül leburkolni, egyes utak lehetnek puhák is. Ezek közé tartozik például az aprított fakéreg, a murva és a kavics. Ezeken az utakon egész más érzés járni, és az így kialakított utak anyagi ráfordításai sem jelentősek, mindamellett természetességet sugároznak. A mulcs utak kialakításakor figyeljünk arra, hogy az utak szegélye erős és stabil legyen, az anyag az ágyásokba ne kerüljön be. A mulcs utak kialakításakor gondoljunk arra is, hogy ezeknek az utaknak a gondozása valamivel időigényesebb, mint a leburkoltaké, hiszen nehezebb róluk eltávolítani a lehullott növényi részeket.
Saját mezítlábas ösvényünket alakíthatjuk ki, ha gyepsávot készítünk. Szegélykövekkel vagy facölöpökkel készíthetjük el az utak széleit. Ezeket az utakat úgy tervezzük és készítsük el, hogy a fűnyíró szélességét vegyük figyelembe, hiszen a gyepsávot rendszeresen nyírni kell.
Ha teherbíró gyepre van szükségünk, kiválóan alkalmazhatjuk a zúzottkő-humusz keverékre vetett szárazságtűrő fűfajtákat. Ezek alkalmazásával megvédjük a talajt a különféle károsodástól. Így szélesebb utakat is ki lehet alakítani, mely kavicsból és murvából áll, melyhez kevés földet adunk. Erre az alapra vetjük az erős fűfajtákat, az évelőket és lágyszárú növényeket, amik jól terhelhetők és lépésállóak.
Egyedi karakterrel rendelkezik a terméskőburkolat, mivel egyik kő sem hasonlít a másikra, sem formájában, sem színében. A víz jó beszívódását és a termőhelyre jellemző spontán vegetáció kialakulását a széles fúgák teszik lehetővé. A terméskőburkolat útburkolásra alkalmas, azonban a kerti bútorok használatára előnytelen.
Nagyon szépen mutatnak a kertben a fakorongokból készült utak, amelyeknek mindegyik darabja más színű és más formájú. Ügyeljünk arra készítéskor, hogy a fakorongok közötti rések kitöltése megfelelően illeszkedjen.
